Magatartás

Olyan vagy úgy érzem nem működnek a dolgok.Az iskolában elég jól teljesít,bizonyítja ezt egy matematika felmérő,ami 65%-ra sikerült neki.De itthon kész katasztrófa az egész.Ordítás,dührohamok minden olyan dolog ami ellenünk irányul.Valamiért haragszik valamire amit nem mond el nekünk.Valószinűnek tartom,hogy ez nála ilyen belső dolog,ami csak kifelé mutatkozik meg,lehet Ő sem tudja mi baja,csak érzi,hogy ideges.Mindezt rajtunk vezeti le,ami nagyon rossz mindannyiunknak.Kezdek belefáradni és idegileg kiakadni.Úgy érzem sokszor már nem megy,hogy nyugodt maradjak,vagy legalábbis annak tünjek.Hazajön kiordítja magát,amiben mindennek elmond,csak éppen jónak nem,majd rögtön következik,hogy -Na adjál enni,mert éhen döglök!!Hát ilyenkor már nem tudok olyan nyugodtnak maradni.Főleg,hogy már 52 kg,csak eszik és eszik.Nem értem mitől van ez,vagy ,hogy miért???Szedi a gyógyszert is,és mégis,mintha nem is szedne semmit.Miért engem vagy minket bánt,amikor mi csak jót akarunk neki??Sok-sok kérdés ami a fejemben van,de megválaszolatlan.
Hónap vége felé megyünk vissza a pszichiátriára,beszélek a dokival,ha kibírom addig.Mert ebbe bele lehet őrülni.
Elkezdett alvajáró is lenni.Tegnap este például kint ültünk Zolival és beszélgettünk,amikor kijött a nagypárnájával a kezében,odaállt mellém és azt mondta:
-Itt van tessék!!Hoztam!!
Mi csak ültünk néztünk rá,láttam olyan furcsa a szeme.Mondtam neki:
-Nekem nem kell a párnád kicsikém.Menjünk feküdjünk szépen vissza.
Aztán ahogy kijött vissza is sétált a párnával a kezében.Abban azért reménykedek,hogy ez nem válik mindennapossá,mert akkor már éjszakánk se lesz.Mindig figyelni,meg éberen aludni,hát az ránk nézve maga lenne a katasztrófa.Elég nekünk napközben minden idegszálunkkal rá figyelni,nem még éjszaka is!!

Megkezdődött az iskola

Háát igen:) Ez is eljött.Megkezdtük a 3. osztályt.Új tanárnénik és nagy félelem.Ezzel indultunk neki a 3. osztálynak Dábikával.Megvannak az új cuccok,minden Toy Story-s,kivéve a táskáját.Úgy tűnik egyenlőre olyan nagyon nagy baj nincs.Szépen megcsinálja a házi feladatát,ha nem az iskolában akkor itthon.Vigyáz a dolgaira.Még egy ceruza sem tünt el:),és a szinesei is megvannak.
Beszéltem a tanár nénikkel,sőtt az igazgatóval is.Feltártam a helyzetünket nekik és nagyon megkértem őket figyeljenek rá.Megmondtam nem szeretném ha az történne mint az első 2 évben.Megértőek voltak és nagyon rendesek.Fejlesztő pedagógust is biztosítanak neki,egy másik iskolából jön át mindig Dábikához.
Kontrollra október végén kell mennünk,tanári és fejlesztő pedagógusi értékeléssel.
Voltam a suliban is és megkérdeztem a napközis tanár nénit ,hogy viselkedik Dábika a napköziben.Azt mondta:
-Hát elég rendetlen egy gyermek!!
-Nem rendetlen,hanem hiperaktív és magatartás zavaros!!!
-Tudom,halottam az állapotáról.
-Akkor??
Azt hiszem egy kicsit ledöbbentem.Tudja mi van Dábikával,feltehetően azt is tudnia kellene mi ez az "állapot",mégsincs vele tisztában.Nem haragszom rá,csak azért egy tanár nő nem eggyetlen ilyen gyermekkel találkozik  a hosszú évek során.Legalább egy picike fogalma lehetne róla,hogy valójában mi is ez,és mivel jár.
De legalább azt már tudom,hogy a napköziben már nem olyan mint amilyennek kellene lennie.Zavarja a többieket és nem hadja őket tanulni.Tudom:A ritalin csak 4-5 órán keresztül hat,majd távozik a szervezetből.Tehát Az első órákon még jó,aztán meg már nincs hatása.A napköziben ezért nem tud figyelni,koncentrálni.
Sőtt amikor hazajön ,napi szinten van dührohama.Azt gondoltam,a napköziben történhet vele valami.Talán lehet ott húzza fel magát.Aztán ha hazajön Én is nyaggatom,hogy nézzük át a házit,meg ilyesmi.Ezen még tovább spanolja magát,és kitör a roham.Nem tudom mi tévő legyek,hogyan lehetne ezt csökkenteni.De figyelek és várok.Igaz ezt nagyon tudok:)
Egyedül járnak busszal suliba oda-vissza,igaz a nővére kiséretével,aki már 8.-os.Viszont tegnap Vivike csak felrakta  a buszra Én meg kimentem elé az állomásra.Olyan nagyon édes volt,ahogy felpakolva a saját cuccaival+még Vivike motyójával is,szállt le a buszról.Azt hittem megzabálom.Nagyon tetszett neki,pedig mikor Vivi feltette a buszra akkor sírt egy kicsit.Ezt később elmondta nekem,estefelé amikor lefeküdtünk.De nagyon megdicsértem,mert ez egy igazi nagy és önálló feladat volt a számára,és nagyon ügyesen teljesítette.

Nyár

Nyár van,és nem igazán írok.Dábika folyamatosan nyaral hol itt-hol ott.
1 hónapig szüneteltettük a ritalin szedését.Háát mit mondjak,visszaesett a helyzet.Visszajöttek a veszekedések,dührohamok minden.Most augusztus elején voltunk kontroll vizsgálaton a pszichiátrián.Újra elkezdtük szedni a gyógyszert.Remélem a helyzet visszaáll a régi kerékvágásba.Kezdődik az iskola is,háát gőzerőkkel szerezzük be a cuccokat.Az ez évi sláger a toy story-s cuccok.Ezt úgy is írhatnám ahogy Dábika mondja (csak mert olyan vicces):
-Szoj szoris tolltartót akarok!!!!!
Remélem mindenkit megmosolyogtattam ezzel!

Holnap már jön haza a kis drágám.Remélem már nem megy sehová sem.Szeretnék iskola előtt még sok időt vele tölteni.

Nyaralás

4 napig nyaralni voltunk Hajdúszoboszlón.Dábikáról csak jót,jót és jót tudok írni.Nagyon jól éreztük magunkat a rossz idő ellenére is.Minden úgy történt ahogy előre elterveztük.Nem kellett lemondanunk semmiről,és nem kellett átszervezni semmit.Voltunk az aqua palace-ban,strandon,bingó-hintózni,játszótéren és sokat sétáltunk is.Dábika úgy viselkedett mint egy angyal.Nem hisztizett és nem cirkuszolt.Évek óta ez az első olyan program amikor minden rendben zajlott,és sem Ő sem Én nem akadtunk ki.Csodálatos volt!!!!!!

Gyógyszer hatásai(Ritalin)

Nagyon sok mindent olvastam a gyógyszeres kezelés mellett és ellen véleményeket.Sokszor a félelem vezetett arra az útra,hogy jó lenne kikerülni.Nem voltam ellene,de valahol belül éreztem a félelmet a Ritalinnal szemben.Mikor azt mondta az orvos miért nem kapott már előbb gyógyszert Dábika,akkor viszont fellélegeztem,hogy talán jobb lesz ha szednie kell.Igazam lett,bejött.Mióta szedi (2 hete) sokkal nyugodtabb,kiegyensúlyozottabb.A napi 1-2-3 dühroham helyett heti 1 van.Nem ideges,nem pörög.Azóta egyszer sem jött nekünk a partfisnyéllel.A boltban nyugodtan végig sétál velünk.Ami még nagyon nagy szó játszik!!!Soha nem játszott eddig!!!!Legalábbis egyedül nem.Az íróasztalt ami már 3 éve megvan neki és eddig sosem használta csak szeméttárolónak,most letakarította (teljesen magától) és használja.Ezek akkora szavak amiket leírtam,hogy azt csak az tudja aki ebben a "helyzetben" él.
Mellékhatások is vannak.Étvágytalan lett,ami nálunk nem baj,mert kicsit túlsúlyos,hisz a bánatát,idegességét evéssel próbálta ellensúlyozni.Rengeteget evett ,most annyit eszik mint egy normál gyermek.Viszont aluszékony és fáradékony.Hamar elfárad,és vannak napok mikor már délután 5 óra felé elalszik.Olyankor reggelig alszik mint a mormota.Beszéltem a doki bácsival erről,azt mondta ne aggódjak csak most hirtelen nagyon sok információt kell feldolgoznia az agynak és ezért fárad el.Majd később ez el fog múlni.
Eddig ennyi amit röviden és gyorsan ide tudtam pötyögni.

Pszcihiátria és gyógyszer

Tegnap voltunk a pszcihiátrián.A doki bácsi nagyon rendes volt,meghallgatott,végig olvasta az eredményeket,Dábikával beszélgetett.A beszélgetés elég nehezen működött,Dábika már eleve ideges volt mert hamar odaértünk és 1,5 órát kellett várni a dokira.Nem igazán bírta  a várakozást szegény.A dokira még azt is mondta,hogy bolond.Az se érdekelte,hogy a doki pontosan hallja,hogy Ő mit mond.Megkaptuk a receptet a gyógyszerre.Ritalin reggel-1,Hunperdál este-1.Figyelni kell Dábikát és 2 hét múlva találkozunk.Arra gondoltam,mindent leírok részletesen egy füzetbe.Táblázatot is csinálok a tanító néninek,hogy ixelgessen milyen volt Dábika az iskolában.Ami papíron van azt biztosan nem felejtem el,és úgy lesz beszámolva a dokinak ahogyan volt.Semmi nem marad ki.
De azt azért nem gondoltam,hogy egy receptet ilyen körülményes kiváltani.Ezen meglepődtem,de megértem a gyógyszertárak aggodalmát is.
A gyógyszer miatt nem aggódok ha muszáj akkor muszáj.Eleinte tiltakoztam volna,de most,hogy már az agresszivitás is fellépett nála belátom kell neki valami ami segít kordában tartani.Remélem beválik.

Tegnap..

Tegnap mikor egy elég szar 8 órás délelőtt után túl voltam,úgy gondoltuk Zolival meglepjük Dábikát és elmegyünk érte az iskolába.Kár volt.

A tanító néni rögtön azzal fogadott,hogy Dávidka nem hajlandó megírni a házi feladatot,úgy döntött,inkább a többieket szórakoztatja.Gondolom így telt neki az egész napja.Majd közölte velem,hogy 3.-án mennek osztály kirándulásra,és jó lenne ha valaki elkísérné Dávidkát a családból.Teljesen letörtem.4 műszakban dolgozom,éppen éjszakás leszek,4.-én visszük pszichiáterhez is.Ha 3.-án elmegyek vele az osztály kirándulásra valószínű 3 napot alvás nélkül töltenék el.Nem bírok elmenni,de akkor Dávidka sem tud??Hát ez majd kiderül,kíváncsi leszek.

Na végezvén az iskolában,hazafelé úton bementünk a boltba bevásárolni.Dábika kitalálta Ő jég krémet szeretne,mondtam ok,mindjárt veszünk.Megjegyzem még 2 sorral arrébb voltunk.Mivel megengedtem Ő rohant is,hogy kiválassza.a kezében a jég krémmel mutogatott,hogy ezt!Dábika várjál mindjárt odamegyünk,csak mutogatott,VÁRJ!Mindjárt megyünk!- mondom neki.Erre nem megsértődött!Visszatette a jég krémet neki most már nem kell!Jó akkor csak 3-at veszek.Vivikének,Zolinak és magamnak.Nem is érdekelte csak duzzogott meg puffogott magában.Odamegyünk a pénztárhoz erre elszaladt.Na elment jég krémért,de most mikor már a pénztárnál vagyunk??Ezt nem hiszem el!!Éppen,hogy visszaért,hozott magának is egyet.Zoli mondja neki -Na mi van csak nem meggondoltad magad??Erre nem megint megsértődött??Legalább vagy 6-an álltak mögöttünk,Ő erre rákezdett,hogy akkor visszaviszi,mert neki nem lehet semmit,stb....Alig bírtuk lefogni.Na itt már azt gondoltam végem van,betelt a pohár.De nem.Hazaértünk és folytatódott.Hol az ennivalón vitázott,hol csak belénk kötött.Szó szerint mindenben hibát keresett és talált.Az idegeim felmondták a szolgálatot.2 hete szó szerint csak ez megy.Már néha nincs erőm könyörögni,megnyugtatóan szépen beszélni,figyelmét elterelni.Huzamosabb idő után már nem tud az ember összpontosítani,és nem képes eltűrni mindent.Szó szerint rosszul lettem.Lefeküdtem az ágyra,de már sírni sem volt erőm.Csak feküdtem és bámultam magam elé.Erre bejött a szobába,lefeküdt mellém és szépen csendesen kérdezgette:

-Anya mi baj van?Beteg vagy?

-NEM!Hadj egy kicsit nyugodtan feküdni!

-De anya ugye nem vagy halálos beteg?Ugye nem fogsz meghalni?Ugye nincs nagy baj?

-Nem vagyok beteg csak fáj egy kicsit a fejem!

-Akkor jó!De ugye szeretsz engem?Ugye nagyon szeretsz?

Na ekkor már a könnyeimet nyeltem.Olyan halkan és megnyugtatóan beszélt,de éreztem,hogy fél.Rettenetes volt.

-Igen nagyon szeretlek,csak légy egy kicsit nyugton most!

-Jó.Akkor aludjunk egy kicsit és simogassál!

Letette a vállamra a kis fejecskéjét és simogatni kellett.Fáradt volt.Gondolhattam volna!De nem jutott eszembe olyan mérges voltam.Ha kötözködős kedvében van,vagy éppen szaladgál össze vissza,már rájöttem nagyon fáradt.De ez akkor és ott nem jutott eszembe.

Június 4.-én megyünk pszichiátriai kontroll vizsgálatra,remélem most már minden sínen lesz.Aggódok nagyon,mert a helyzet csak romlik és nem javul.Ráadásul mi sem bírjuk sokáig cérnával már!Jó lenne valami kapaszkodó,vagy néhány nyugodt nap.Úgy érzem most nagyon bele vagyok fáradva ebbe az egészbe.

Néhány vizsgálati eredmény

Pszichopedagógiai vélemény 2009.aug.:

Kétszemélyes helyzetben cooperatív,bár a konkrét feladatoktól kissé szorong.Fél a kudarcoktól,igyekszik kerülni a lehetőségét is.figyelme felkelthető terelhető,de külső ingerre azonnal térül.Több részből álló instrukciót nem érti,de rövid egyszerű utasításokat tud követni.Nyugodt,csendes körülmények között képes koránk megfelelő ideig koncentrálni.Vizuomotoros téren az átlagnál kissé gyengébb színvonalon dolgozik.A hibák oka inkább a hullámzó figyelem.

Pieron gy.figyelemteszt:n=492,T=99,5%

Bender -teszt:57 pont,gyenge telj.

Goodenough-emberrajz:RK=120,RQ=118

MAWGYI-R-teszt:VQ=10,PQ=97,IQ=98

Pszichopedagógiai vizsgálat 2010.máj.:

Vizsgálati helyzetben kooperábilis,feladatértése pontos,feladattudata kialakult,különösebb motivációt nem igényel.Nehezen ül meg egy helyben,intellektuális terhelésre hamar fárad.Beszédészlelése és beszédmegértési teljesítménye(GMP-teszt):

mondatazonosítás zajban:100%

szóazonosítás zajban:90%

szűk frekvenciás mondatok azonosítása:100%

gyorsított mondatok azonosítása:80%

verbális memória:6 szó,rendezetlen

vizuális memória:7 kép,rendezett

megértés hallás után:70%

Az eredmények figyelemzavarra utalnak.

Pszichológia:

Részképesség problémák,általános intellektuális lemaradás mellett valószinű figyelemzavar és hiperaktivitás talaján szerveződő markáns magatartászavar.

Tanulási képességet vizsgáló szakértői vélemény:

Általános tájékozottságban pontos,családi relációkban tájékozódik.Idői tájékozottsága pontos.Téri tájékozottságban a mögé fogalmát nem értelmezi megfelelően,az elé mellé fogalmakat keveri.Jobb-bal orientáviója kialakult.Olvasását diszlexia felmérőlappal néztük,itt csak néhány tévesztés fordult elő.Olvasás gyengének minősül.Folyamatos szöveg olvasásban is hibázik,de az olvasottak tartalmát fel tudja idézni.Diktálás utaáni írásban néhány vonalvezetési hiba fordul elő.

Matematikából 10-es számkörben,ujjai segítségével,egyenkénti hozzáadással,ill.elvétellel számol.100-as számkörön belül elvész,bár a műveletek technikáját ismeri.10-es számkörön belül nyitott feladatokat megold.A szorzótáblát pontatlanul tudja felidézni,többször összeadásként értelmezi.10-es számkörön belül ujjai segítségével oldja meg a pótlásos feladatokat.Számszomszédokat jól határozza meg.Egyszerű csökkenő számsor folytatását hibásan teljesíti.

Szakorvos diag.:Iskolai teljesítményzavar,figyelem és aktivitás zavar.Átlagos intellektusú gyermeknél matematikából részképesség zavar igazolódott.A megismerő funkciók vagy a viselkedés fejlődésének organikus okra visszavezethető tartós és súlyos rendellenességével küzd.

Ez van.........

Mit is írhatnék,elfáradtam,kivagyok teljesen.

Nem akarja szedni a gyógyszert,vagy sikerül vele bevetetnem vagy nem.Azt mondja nem megy le neki és kiköpi.Minden reggel és este cirkusz van ebből.Ha meg nem veszi be úgy pörög mint aki meg sem akar állni.beszél,zörög,szaladgál,kiabál.Nem bírom.Már egy hete ez van,elfáradtam.Állandóan mellettem akar lenni,még wc-re se tudok elmenni.Csak könyörgök és könyörgök,kérlelem szép szóval,de nem ér semmit.Csak idegesítem magam.Van neki fából egy rendőrállomása azt is darabjaira szedte valamelyik nap,2 darabot a kezébe vesz és azt ütögeti össze.Ez szerinte tök jó zene.Én meg kezdek már megbolondulni tőle.Ha nem azt csapkodja össze akkor sikítgat,vagy a kezével ütögeti az asztalt,és beszél folyamatosan.Dühöng,morog,kiabál,kötözködik mindenkivel.Egyszerűen nem tudom leállítani.Kezdek begolyózni.Lehet azért is mert éjszakás voltam a héten,és egyszerűen nem tudtam magam kipihenni,de ezt nem lehet ép ésszel kibírni.Nem bírom ez most nagyon sok!!!

Tegnap itt volt a párom barátja,két szót nem tudtunk beszélgetni,egyszerűen nem hagyta.

Annyira szeretnék egy kis nyugalmat,egy kis csendet magam körül.Már szó szerint úgy nézek ki mint aki nem is él.Sajnálom Őt is,hisz nem tehet róla.Tudom hogy  neki is rossz ez,de most egy kicsit magamat jobban sajnálom.Lehet ilyet mondani?Szerintem igen.Nekem is járna egy kis nyugalom,csak egy pici.Én miért nem érdemlem ezt meg??Miért kell nekem állandóan könyörögni és kérlelni?Miért nincs eredménye semminek??Miért nem hallgat rám soha?Vagy miért lesz dühroham és kiabálás minden könyörgésem vége??Isten lássa lelkemet soha nem bántom,nem verem meg.Büntetni is csak ritkán szoktam.Szeretem Őt az életemnél is jobban,és tudom ha nyugodt akkor annyi szeretetet és törődést kapok tőle,hogy azt hónapokra is beoszthatnám.De most elfáradtam.Minden energiám elveszi,és már eszem sincs gondolkodni.Csak az jár a fejemben,remélem ha hazajön az iskolából, ma legalább nyugodt lesz.Remélem!!

Kórház

Végre itthon vagyunk.3 napra mentünk a kórházba 5 lett belőle.Teljesen kivizsgálták Dábikát.Neurológiai szempontból semmi baja.Pszichológushoz is küldtek minket aki átirányított a pszichiáterhez és gyógyszeres kezelést javasolt.Ami engem illet nem is csodálkozok rajta.Mikor beléptünk a pszichológushoz Dávidka kijelentette neki ez unalmas és Ő inkább alszik.El is feküdt a széken,nekem meg tisztára végem lett.A neurológián pedig azt javasolták,hogy ne vigyük még át a pszichiáterhez mert ott rögtön gyógyszeres kezelést akarnak.Szerintük várjunk még egy kicsit.Vetettek velünk egy vitamint aminek a neve ESPRICO.2x2-őt kell belőle szedni 3 hónapig,majd újabb 3 hónapig 2x1-et.Ajánlották még a BIOFEEDBACK-et,és családterápiát./ hónap után kell újra jelentkezzünk.Ha nem jön be a akkor küldenek minket pszichiáterhez.Úgy döntöttünk megpróbálkozunk most ezekkel a természetes módszerekkel.Ha bejön szerencsénk van,ha nem akkor is csak 6 hónapot vesztettünk.Próbálok benne hinni,remélem bejön.Dábika azóta szépen szedi,eleinte nagyon pörgött tőle,amit nem nagyon akartak elhini.De Én láttam,hogy máshogy pörög mint előtte.Most pedig elég csendes napjai vannak,valahogy nyugodtabb.A dührohamok még mindig megvannak persze,de valahogy koncentráltabb és jobban odafigyel a dolgokra.Estére pedig nagyon és jobban elfárad mint szokott.Van olyan nap amikor már fél7-kor lefeküdt magától és elaludt.A párom azt hitte a nővérével sims-zik a szobában,pedig már régen elaludt.Valamelyik nap mondta is nekünk:
-Mióta ezt az izét szedem,ÉÉn olyan fáradt vagyok!!!!!!
Beszéltünk az orvosokkal az étkezésről is,ami csipsz megvonást is jelentett.Nagyon nehezen,de belement a drága.Mondtuk neki helyette pattogatott kukoricát ehet.Eleinte tiltakozott,hogy az nem olyan,de végül beleegyezett.Tegnap mikor elküldtem a párom a boltba már magától azt mondta neki:
-Pattogatott kukit veszel nekem??
Sőtt ami még jobb már Vivikével a nővérével is szépen elbeszélget és eljátszik.Vivcsi meg is kérdezte tőlem valamelyik nap,hogy :-Anya Dábika lehet ilyen aranyos is?Nem is gondoltam.De olyan édes volt ma,egész délután velem volt a szobámban.
Pedig Ők eddig állandóan ölték egymást.Dábika a lábát se tehette be Vivcsi szobályába.Most pedig minden megváltozni látszik,pedig még csak vitamint szed.
Kivetetjük a manduláját is a nyáron,oda júl.08-ra vagyunk előjegyezve.Remélem minden rendben lesz.
Még ami egy kicsit letör az,hogy van a fejecskéjén 2 nagy anyajegy amit szintén meg kell nézessünk szakemberrel.Oda későbbre van időpontunk,de azt mondták valószinű le fogják szedni.Hát ettől kicsit parázok,de remélem az is rendben lezajlik majd.Most ez így nagyon sok volt szegénykémnek,de nagyon büszke vagyok rá,mert olyan hősiesen viselte a dolgokat.Nem hisztizett és nem dühöngött.Kivétel 1 délelőtt volt dühroham amikor az urológushoz vitük.Valószinű érezte,hogy ez neki nem lesz jó,és a váróteremben mindenki előtt szépen lassan kialakult egy dühroham.Láttam a félelmet a szemében,és tudtam "retteg" de akkor is meg kellett várni a dokit.De mi voltunk a párommal minden szemét láda,meg aljas meg még sorolhatnám.Még azt is mondta,hogy minden baját nekem köszönheti,mert egy szemét vagyok.Kínomban,mert tudtam itt már nincs megálj,robban a bomba mosolyogtam amit Dábi észrevett és rögtön elkezdett ordítani,hogy Én kiröhögöm őt.Amikor is sírva fakadtam és mondtam neki nem nevetlek ki csak szégyenemben mosolygok.Na akkor úgy elkezdtem sírni szégyenemben,ki is menetm a váróteremből.Voltak egy páran akik ezt végignézték és csak a fejüket csóválták.Ők nem tudták azt amit én,de utánna meg már nem is érdekelt.Mindenki gondoljon azt amit akar.
Szóval így telt ez a pár napos kórházi bentlétünk.

Fordult a kocka:(

Dábika beindult.Ébredésnél még semmi baja nem volt.Felkelt,mosakodott,felöltözött.Aztán mondtam neki beszéljük meg,hogy lesz délután mert mennek a múzeumba.Akar menni,vagy hazajön tanítás után?Ő nem megy a múzeumba ,de iskolába sem,inkább itthon marad.Mondtam neki,nem maradhatsz itthon,menni kell a suliba,nem tudom már igazolni a napodat,kimerült a 3 napos keretünk.Őt nem érdekli Ő nem megy akkor sem!!!Vissza levetkőzött,visszafeküdt az ágyába.Hiába kérleltem,könyörögtem,már ígértem neki fűt-fát csak keljen,öltözzön már mert lekésik a buszt.Nagy nehezen az utolsó pillanatban felkelt és felöltözött újra.Éppen,hogy elérték a buszt.Az első kört ezzel lefutottuk gondoltam.Mivel megbeszéltük 13 órára megyek érte a suliba,mentem is percre pontosan.Kb. fél óráig kerestük a suliban a biztonsági őrrel.Végre megtaláltam,de Dábika végig ordította nekem az iskola folyosóját.Miért most jöttél??Már rég itt kellett volna legyél!!!Mindig elkésel!!Mindenhol otthagysz engem!!Na és még sorolhatnám....De mindegy,mivel reggel megígértem neki,hogy elmegyünk fagyizni hát elvittem.2 gombóc fagyi és egy kis séta,gondoltam megnyugszik.Hát tévedtem:(
Hazafelé bementünk egy kicsit anyukámhoz.Talán ha 2 perce ott voltunk,de Ő már kiabált.Induljunk hazafelé!!!Nem akarok itt lenni,nem értitek??Azt mondtátok csak benézünk!!Nem akartam anyuékat és a többször szívinfarktusos édesapámat kitenni egy dührohamnak inkább elindultunk haza.Még be se értünk az ajtón,Ő folytatta tovább.Menjünk ki az udvarra!!Csinálj enni mert meghalok éhen!!!Hiába mondtam neki,várj egy pillanatot csak átöltözök,te is öltözz át itthoni ruhába!Nem!!Elegem van belőled!!és csak mondta,mondta.Majd kitalálta,hogy Ő kiköltözik az udvarra és ott fog aludni a hintaágyban,mert Ő nem marad egy fedél alatt velünk!Kihordta a hintaágyra az ágyneműjét,egy pár játékot,a díszpárnáit.Oda hordta a székeket a teraszról,hogy mi még véletlenül se tudjunk leülni.Mikor kérleltük ne vidd el a székeket az nem a fűbe való,úgy elkezdett velünk ordítani teli torokból,hogy szerintem még a másik utcában is hallották.Voltunk mi minden csak jó nem!Mikor lecsendesedett szóltam neki (csak,hogy eltereljem a figyelmét) kész a kaja!Gyere enni,ehetsz a teraszon ha akarsz.Na ez már bűvös mondat volt.Szerintem azt is elfelejtette,hogy még pár másodperccel a kaja előtt patáliázott.Nekiült enni.Jól belakott,én pedig úgy kikészültem,teljesen végem lett.Igaz most sírógörcsöt nem kaptam,de le kellett egy kicsit feküdnöm.Lehet a 4 műszak készít ki ennyire, de lefeküdtem Dábika odabújt hozzám,simogatott,puszilgatott,és újra azaz édes kis pofa volt,és Én úgy bealudtam,mint már régen.Arra ébredtem fel,hogy ott fekszik mellettem és horkol Ő is mint a bunda.Elaludtunk mind a ketten.Szerintem az egész napja ilyen dührohamokkal tarkított lehetett,nagyon elfáradhatott.De aludtunk 3 kemény órát.Hihetetlen,de igaz!!Mikor felébredtem kint már sötét volt.Megvacsiztunk,megfürödtünk,és Dábika már ismét fekszik és alszik.Remélem holnap jobb és szebb napja lesz.

Még mindig........

Még mindig tartanak a jó napok.Kedves,szófogadó és segítőkész.Nagyon sok ilyen nap kellene,Ő is megnyugodna,és Én is nyugodtabb lennék.Nagyon rossz mikor megyek dolgozni és 8 órán keresztül azon gondolkodok vajon,hogy viselkedik,mit csinál.Jól van-e,remélem nem esett baja.Állandóan ez a bizonytalanság kikészít.Aztán mikor hazaérek hallom a nagy követ ami leesik a szívemről,hogy minden rendben volt.Vagy éppen felmegy a vérnyomásom 1000-re,mert semmi sem volt rendben.De már alszik és csak nézem azt az édes kis arcocskáját és hallgatom a horkolását.Vagy a könnyes kis szemét,és az arcán az örömöt,hogy hazaértem.Aztán van a 3. verzió is amikor még be se lépek az ajtón és már meg is kapom a magamét.Hol voltál ilyen sokáig?Minek dolgozol mindig?stb.....

Na kanyarodjunk inkább.A malom csatát természetesen Ő nyerte.Ha jó idő lesz kedden elmegyünk fagyizni,ez a nyeremény.Bárcsak maradna ez a jó idő.Mert ha nem kitör a botrány az tuti,mert megígértem,hogy megyünk.Az már úgyis felejtőbe megy,hogy hozzátettem "ha jó idő lessz" kifejezést.

Jó napok

Tök jó napok vannak mögöttünk.Dávidka lelkesen készül az anyák napi ünnepségre.Énekel és szépen tanulgatja a verset amit mondania kell.Nekem pedig lett egy szuper ötletem ami teljesen bevált nála.Minden nap amikor hazajön,pihen egy kicsit (na ez nála annyit tesz,hogy darabokra szedi a szobáját)közben én elintézem a dolgomat,majd ha végeztem malmozunk.Napi malom csatát vívunk,majd vasárnap pedig szuperdöntő lesz(igaz ezt Ő találta ki,de én lelkesen belementem).Ő vezeti papíron ki mikor nyert és veszített.Nagyon tetszik neki.Minden nap 3 csata van,igaz ez nálunk 1 óráig tart.Ha végzünk matekozunk,és örömmel csinálja!!!!!!Eddig hallani sem akart a gyakorlásról,csak amikor Ő akart,az pedig nagyon ritkán van.Így tök nyugton tudom tartani és ez most nagyon jóó!Tudom az is közrejátszik,hogy most tök jó napjai vannak.Azt is tudom ha rossz napjai lesznek ez nem fog segíteni,de hátha!!Vagy esetleg hátha ki tudom tolni egy kicsit a jó napokat.De jó lenne!!!!Nekem is és neki is.Csak most attól parázok,hogy mikor megyünk a neurológiára pont akkor lesznek rossz napok.Akkor pedig a 3 nap kórházban tartózkodás maga lesz a pokol,nekünk is,és az ott dolgozóknak is.:(

Jó lenne már túl lenni rajta.Akkor már egy lépéssel közelebb lennénk a Vadaskerthez.Már napok óta adagolom neki,hogy megyünk és mi lesz ott,mire számítson.Megrögzötten retteg a kórháztól,orvosoktól.Vért venni tőle tiszta katsztrófa.De most mondtam neki ilyen biztosan nem lesz,legalábbis remélem!!Ott leszek vele Én is,mert ettől is fél,hogy otthagyom.Pedig,dehogyis hagynám 1 napig is magára!!Iszonyatos szüksége van rám,és ezt Én is tudom,és be is tartom:)

Dávidka érzései

A lelkébe nem látok bele,de sokszor látom rajta,hogy szomorú vagy bánatos.Sokkal erősebb érzelemmel él meg dolgokat,mint más gyermek.

Mindig érezteti és ki is mondja amit gondol.Rögtön és úgy ahogy gondolja.Nem ismeri azt a szót,hogy nincs,vagy nem lehet.Neki mindent meg lehet csinálnia.Nem érdeklik a következmények,sőtt az sem ha valakit iszonyatosan megbánt.Később persze elgondolkodik,de nem igazán mutatja,hogy megbánta amit tett vagy mondott.Ez itthoni életében úgy történik,hogy elkezd engem szekálni.Elmegy a végsőkig.Hisztivel és kiabálással is próbálkozik.Ha már látja rajtam véges a türelmem megy a páromhoz.Ő elég hamar kiakad,de Dávid elégedetten folytatja tovább a nővérével.Ha már Őis sírva jön hozzám,hogy Dábi piszkálja és nem hadja tanulni,ismét kezdi velem.Ez így megy mindaddig amíg el nem éri azt,hogy mindenki tökre be van már gurulva rá,Ő pedig csak nevet rajtunk.Majd elvonul és pár percet csendes magányban tölt el.Szerintem ekkor gondolkodik.Megbánja ő a dolgokat,de senkinek nem mutatja ki.Ha bemegyek hozzá a szobájába látom rajta,hogy szomorú.Megkérdezem tőle:
-Dábika miért vagy ilyen rossz?Miért kell mindenkivel összevesszél?
-Nem tudom.-és megrándítja a vállát,majd lehajtja a fejét.
Látom,hogy szenved,és nem érti mi történt vele.Pedig ő csak beszélgetni,vagy játszani akart.Vagy éppen csak azt,hogy valaki foglalkozzon vele.De mindig rosszul sül el.Van amikor szépen megnyugszik,de van amikor dührohammá változik az egész.Ilyenkor jön az,hogy őt senki nem szereti,és,hogy minek szültem meg.És még ami egy anyának a legrosszabb amikor azt mondja "Bárcsak meghalnék!!"Ilyenkor úgy érzem a szívem szakad meg.Látom rajta jár a kis agyacskája,össze van zavarodva.Nem érti mi folyik körülötte.Járkál fel -alá,kiabál,és csak mondja-mondja!!Alig bírom megnyugtatni.
Az iskolában zavarja az órát,mert éppen eszébe jutott,hogy Ő mennyire szereti a tanító nénit és kimegy megpuszilni.Vagy éppen itthon történt valami,amit muszáj az óra közepén elmesélni.Sokszor,hogy figyeljenek rá lelöki a tolltartót,vagy éppen elszakítja a füzetét.Sorozatban kapja a kis 1-ket mert nincs betéve a felszerelése.Pedig be van rakva neki,hisz minden nap átnézem a táskáját.De ő nem találja.Ha úgy van kedve azért sem veszi elő,mert neki nincs kedve tanulni.A ceruzáit napi szinten elveszíti.Szines ceruzát év eleje óta kb 10 csomaggal vettem már neki.Grafit ceruzát már nem is számolom.Viszont a takarító néninek szivesen segít takarítani,virágokat locsolni.Igaz ez itthon is jellemző rá.Mosogatás,söprögetés,felmosás,na ezt nem kell neki kétszer mondani.De ha azt mondom neki légyszives pakolj össze a szobádban:
-Hűű anya!Ekkora munkát!-és már csak azért sem csinálja.Teljes káosz van bent.Néha megunom és összepakolok.
Nagyon kevés barátja van,ha van is a nevük és személyük gyakran változik.Mindig vezető szerepet tölt be.Az lehet amit Ő akar.Ezt sajnos sok gyermek nem nézi jó szemmel.Elfordulnak tőle.Ha fel akarja hívni magára a figyelmet képes nevetség tárgyává is válni,csak,hogy észrevegyék.Itt van,hát mindenki rá figyeljen!!!
Ha idegennel találkozik itthon,azaz első,hogy teszteli.Csak beszél és beszél hozzá.Ha mosolyogva meghallgatják,és jön a bűvös szó "de édes!!" akkor Dábi rögtön a szívébe zárja azt a valakit.Képes egy emberhez a végtelenségig ragaszkodni.Iszonyatos erejű szeretetet képes adni magából.Viszont Ő is nagyon igényli mások szeretetét.
Általában a nővérével jönnek haza az iskolából busszal,de van,hogy mi megyünk érte autóval.Iszonyatosan fáradt ekkor már.De 10-15 perc pihenés és újra a toppon van.
Hogy mit érezhet belül ez a kicsi fiúcska sokszor nem tudom,de mint anya érzem az érzelmeit.Most már valamennyire tudom mikor milyen érzést mi követ.Próbálom a helyzetet jobbá tenni neki,és szeretném ha jobban érezné magát Ő is a nehezebb napokon.Rettenetesen szeretem!!!!

Érzés dalban

Én nem születtem varázslónak, csodát tenni nem tudok,
És azt hiszem, már észrevetted, a jó tündér sem én vagyok.
De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.

Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod,
Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot?
Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen?
Mit tehetnék, áruld el nekem.

Nincsen varázspálcám, mellyel bármit eltüntethetek
És annyi minden van jelen, mit megszüntetni nem lehet
De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.

Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod,
Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot?
Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen?
Mit tehetnék, áruld el nekem.

Nincsen hétmérföldes csizmám, nincsen varázsköpenyem
Hogy holnapra már máshol leszünk, sajnos, nem ígérhetem.
De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.

Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod,
Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot?
Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen?

Mit tehetnék, áruld el nekem.

Az édesanya érzései

Talán ezt a legnehezebb megfogalmazni.Mit érzek?Ez mindig ingadozó.Sokszor érzem reménytelennek a dolgokat,van amikor nem tudom kezelni a dühkitöréseket,és van amikor egyszerűen bezárkóznék valahová és csak sírnék.Ránézek arra az édes kis duci arcocskájára és elönti a szívemet a szeretet.Próbálok vele nyugodt hangon és megnyugtatóan beszélni,próbálok szép szavakkal,és van hogy kérlelően.Ha olyanja van mindennek lehord.Szerinte én tehetek minden bajáról,és minden én miattam van.Miattam öntötte ki az üdítőt,vagy ejtette le a tányért.Ha elesik az is én miattam történt.Vagy éppen akivel van,vagy aki a legközelebb van hozzá.Ilyenkor akkora patáliát csap,hogy szerintem még az utca végén is hallják a szomszédok.Én pedig szégyenkezek és legszivesebben a föld alá süllyednék.Úgy ordít és kiabál mint akit éppen ölnek,és alig bírom megnyugtatni.Általában a leghatásosabb a figyelme elterelése.Ilyenkor kitalálok valamit amit csak mi ketten tudunk megcsinálni,vagy ami a legjobban érdekli.Rengeteget kell hozzá beszélni,nagyon sok odafigyelést és szeretetet igényel.Szó szerint napi 24 órából 30-at.Egy pillanatra nem lehet magára hagyni.Vagy azért mert hiányol,vagy azért mert biztosan valami rosszat csinál.Teljes embert igényel,de főleg engem.Bárhová megyek a házon belül azt be kell jelentenem.Ha wc-re megyek is szólnom kell neki,majd az ajtó előtt várakozik bekiabálva mikor végzel már?,mindezt topogva és az ajtón kopogva.Ha fürdök ugyanez a helyzet.Retteg attól,hogy elveszít,hogy velem valami baj történik.Ennek a félelmének minden nap hangot ad.Minden nap elmondja nekem,és nekem minden nap el kell neki magyarázzam,hogy én sohasem fogom Őt elhagyni.Mindig mellette leszek történjen bármi.Nagyon nehéznek és fárasztónak hatnak a napok,de nagy szerencsém van mert általában 20 óra felé már elalszik.De csak úgy ha ott vagyok a közelében,látó-halló távolságon belül.A szobáink egymás mellett vannak,és az ágyaink között is csak a fal van.Ha úgy érzi nem vagyok sehol csak átkopog a falon,én pedig vissza.Ez általában megnyugtatja,kivétel mikor fel is kel és meg is néz biztosan én kopogtam-e.Minden nap be kell számolnom mikor megyek dolgozni,mert még ha rossz is neki,hogy nem vagyok vele itthon,de ezt mindig tudni akarja.Ez a nagyfokú kötődés még nehezebbé teszi a mindennapokat.Én nem tehetem meg,hogy elvonulok a barátnőimhez egy kicsit,főleg nem nélküle.Habár igaz nincsenek is barátnőim.Ha mégis akad beszélgetőtársam aki eljön,mi akkor sem tudunk beszélgetni.Mert Dávidka produkcióba lép.Ének tudását mutatja,vagy éppen a játékait hordja ki sorban egymás után.Ha látja érdeklődnek iránta akkor kézen is fogja a kedves vendéget és bezárkózik vele a szobájába.Így hát ha valaki el is jönne hozzám,ezt inkább akkor teszik mikor tudják iskola van.Nincsenek barátaink,és jóformán senki aki örömmel jönne hozzánk,így mi sem igazán megyünk senkihez.Ha van egy kis időnk amikor nincs itthon Dávidka akkor inkább bezárkózunk és élvezzük a csendet és a nyugalmat.Feltöltődünk,és várjuk az iskolából hazajövő rosszcsontot,aki ki tudja éppen milyen passzban libben be az ajtón.

Végre valami

Április 12.-én megjártuk a Megyei Nevelési Tanácsadót.Szerencsém volt,Dábikának rossz napja volt.Csináltak vele egy tesztet ahol kiderült diszkalkuliás.Elküldtek minket a pszichiáter nénihez aki megvizsgálta Dábikát.Mondanom sem kell,egy pillanatra nem tudott nyugton ülni.Állandóan beleszólt a beszélgetésbe,és nem igazán hagyott engem érvényesülni.Mindenhez volt hozzáfűzni valója,és egy percig sem tudott nyugton ülni.Izgett-mozgott majd kijelentette,hogy haladjunk már,menjünk mert neki megáll a szíve annyira fáj az éhségtől.Megjegyzem mielőtt elindultunk akkor evett.Rengeteget eszik.Már arra is gondoltam a kudarcokat és sérelmeket amik érik evéssel vezeti le.
De végre történt valami.Megkaptuk a papírt,amitől talán könnyebbek lesznek neki az iskolában töltött napok.

Sajátos nevelési igényű

Diszkalkulia Matematika osztályzat alól felmentve

Magatartás és figyelemzavar,egyéb mentális zavar.

Most már látom az utat előre.Azt még nem tudom merre vezet,de azt már igen,hogy nem én vagyok a rossz szülő aki elkényeztette és félrenevelte a gyereket.Sőt Ő sem a neveletlen és rossz tanuló gyermek.Nem tehet róla,hogy az érzései össze-vissza kavarognak a fejecskéjében.Na és még jóóó ,hogy nem érti azt a fránya matekot!!!Most kap az iskolában maga mellé egy fejlesztő pedagógust,akit mindig is szerettem volna,de ez a papír nélkül eddig ez nem volt lehetséges.
Következő pontunk a neurológia,ahová május 3.-án megyünk.Ha ott végzünk jön a Vadaskert.Azt még nem tudom mikor fogadnak ott bennünket,de remélem minél előbb.
Megpróbálok mindenről beszámolni,sőt a mindennapjainkat is bejegyezni.

Az iskola 2.

Miután Dábikának ismételnie kell a 2. osztályt,és így új tanító nénihez,és új osztályba is kerülünk,eldöntöttem valamit tennem kell.Nem akartam,hogy megbélyegezve és tipikus neveletlen gyerekként és rossz tanulóként kezdje az új évet.Bejelentkeztem a Heim Pál gyermekpszichiátria egyik orvosához.Nagyon kedvesen és segítőkészen várt minket.Megkérdezte miért jöttünk hozzá,kikérdezett a terhességemtől fogva mindenről.Engem hallgatott és velem beszélt,Dábikát pedig figyelte.Dábinak éppen "rossz" napja volt,egy percig sem tudott nyugton maradni.Izgett-mozgott,állandóan közbeszólt.A doki azt mondta hiperaktív a gyerek,de még néhány tesztet meg kell csinálnunk.Amikor tesztelésre mentünk,Dábikának éppen "jó" napjai voltak,ezért csak a tanulási zavart állapították meg,de javasolták kérjem a Megyei Nevelési Tanácsadó kivizsgálását,majd később egy teljes kivizsgálást a Vadaskertbe.
Mikor megkezdődött az iskola Én már orvosi papírral a kezemben mutatkoztam be,és mutattam be Dábit az új tanító néninek.Megkértem figyelje őt és később írjon véleményt a gyerekről,és kérjen időpontot nekünk a M.N.T.-ba.A tanító néni nagyon készséges volt velünk és megértő is.Figyelte Dábikát és a segítségére volt ahol tudott.De Dábinak nem igazán volt ez sem jó.Az iskolai eredményei jobbak mint a tavalyi évben voltak,de a magatartási problémái még súlyosabbak lettek.Nem csak az iskolában itthon is.Iszonyatosan önfejű,csak azt lehet csinálni amit Őakar és akkor amikor Ő akarja.Ha nem így van naponta többször dühkitörései vannak,és állandóan azt érezteti velünk,hogy mindenről mi tehetünk.Már megfigyeltem ,vannak "rossz napjai" és vannak "jó napjai".Attól függ reggel,hogy ébred fel.Ha éppen "rossz napja" van már az ágyban elkezdi a hisztit.
-Miért most keltettél fel?
-Nem kelek fel!Nem megyek iskolába!
-Nem öltözök!
Tiszta rémálom amíg elindulnak a nővérével az iskolába.
Ha pedig hazajön kezdődik minden előlről.Rengeteg mesélni valója van.Amíg el nem alszik be nem áll a szája.Nem is értem ,hogy nem szárad ki ennyi beszédtől?Közben izeg mozog,segít takarítani,de ez is mindig rosszul sül el.Mert éppen a lábam alatt van és nekimegyek.Vagy kiesik a pohár a kezéből.vagy éppen szomjas és a pohár mellé önti az üdítőt.De mire azt feltakarítom már szétrámolta a nappalit.Aztán a szobájából vesz elő mindenféle dolgot.De mire előszedi és kihozza már nem is érdekli.Mindent letesz ott ahol ő éppen megáll,és ott is hadja már megy is tovább.Hiába mondom neki pakold vissza,mintha a falnak beszélnék.Állandó vita van ebből,aztán a vitából hiszti.Ha fáradt vagyok és nem tudok kellőn figyelni jön a dühroham.Mert őt mindig ugráltatjuk és neki állandóan pakolni kell.A legjobb mondata :De anya!!Ekkora munkát!?Ezen mindig elmosolyodok.
De azért vannak jó napok is.Akkor Ő a legédesebb és leg szeretnivalóbb kis srác a világon!Olvasgat ha van kedve,vagy szépen nézi a mesét.Odajön beszélgetünk,olyan dolgokról beszél amiről álmomban sem gondoltam,hogy Ő ezt tudja.
Vannak érdeklődési körei is.Az állatokat nagyon szereti,pl. tehén és disznó.Csak ezeket a játékokat lehet neki megvenni.Habár most jött egy új ötlete,varázsló lesz.Minden ezzel kapcsolatos dolgot megnéz és elolvastatja velem.Tehát megvettük neki az új szerzeményt egy varázsdobozt.1 hete van meg,de már a fele hiányzik.Talán egyszer csak megtanulja,hogy vigyázni kell a dolgaira.Talán.....

Az iskola

Megkezdődött a várva várt iskola.Dábinak elég könnyen ment a beilleszkedés,kedves,aranyos,segítőkész kisfiúnak ábrázolta a tanító néni az első napokban.Aztán fordult a kocka,zavarta a társait ,zavarta az órát.Nem lehetett neki parancsolni.A betűket nagyon nehezen tanulta,összekeverte vagy elfelejtette.Minden napos beszélgetőtárs voltam a tanító néninél.Hol ez volt rá a panasz,hol az.Minden napra volt valami.Eggyik nap azzal fogadott a tanító néni,hogy kértek időpontot a Megyei Nevelési Központtól és vigyem el Dábikát egy vizsgálatra.Elvittem,ott azt mondták,hogy diszlexia,diszgráfia és diszkalkulia veszélyeztetett,nem sajátos nevelési igényű ezért hordjam a területileg illetékes nevelési tanácsadóba.Ha nem javul,vagy esetleg rosszabbodik akkor kérjek újabb időpontot és vigyem vissza.
Otthagytam a munkahelyem,kivettem a napköziből,itthon velem hátha jobban tanul.Közben hetente egyszer elhordtam a nevelési tanácsadóba is.Kértem ott pszichológus segítségét is,aki az első meghallgatás után,ahol szó szerint elsírtam az összes dolgot ami hirtelen eszembe jutott, azt mondta,hogy inkább nekem kellene egy pszichológust keresnem mert ki vagyok idegileg.Pszichológus kilőve.Mivel itthon maradtam és segítettem Dábinak tanulni kipipálhattuk az első osztályt.De nekem vissza kellett menni dolgozni.
A 2.évfolyam ezután ismételten rémálom lett.A tanító néni elkönyvelte Dábit mint rossz tanuló,neveletlen gyerek.Nem tanult,nem tudott az órákon figyelni.Zavarta az órát és piszkálta a társait.Nem volt egy barátja sem.A leckét nagyon ritkán írta meg a napköziben,ha meg nem írta meg fel sem jegyezte.Sokszor nem volt kész a házifeladata.Mindenét elhagyta,összefirkálta mert "Ő unatkozott".A nevelési t.-ba is jártunk hetente egyszer ahol jól érezte magát,mert csak vele foglalkoztak.Sokszor jártam be én is a fejlesztő néniéhez beszélgetni.Nagyon kedvelte Dábikát és azt mondta kettős helyzetben,vagyis nála nincsen semmi gond vele.Mikor felhoztam neki,hogy gondolkodom egy pszichológusi vizsgálaton minden áron le akart beszélni róla.Mert Dábikával nincsen semmi baj.Mondtuk neki a párommal felvesszük 1 napját videóra és megnézheti milyen amikor "nincs jó" napja.Már szó szerint kezdtem azt érezni,tényleg én vagyok a rossz anya,aki nem jól neveli a gyereket és mindent megenged neki.
2. osztály év közepétől Dábika már nem akart iskolába járni.Az osztálytársai csúfolták,a tanító néni pedig ki nem állhatta.ezt le merem így írni,sőtt példát is tudok mondani.Nem mehetett osztálykirándulásra,mert rosszul viselkedett órán.A napközis tanárnéni beteg lett,jött helyette egy új,akinek így mutatták be Dábit :Ő R.Dávid akit levegőnek nézünk!! Na persze sorolhatnám még,de nem teszem szerintem ennyi is elég volt.Persze év végére teljesen elment a kedve a tanulástól.Év végi felmérőn az első osztályos tananyagot sem teljesítette.Tanári behívás után szülői kérésre megismétli a 2. osztályt.

Bemutatkozunk

Kriszti vagyok,egy 9 éves hiperaktív kisfiú Dávid édesanyja.Tudom,hogy nem vagyok egyedül ezzel a mások által "problémának " nevezett dologgal.de sokszor mégis úgy érzem teljesen magamra vagyok maradva.Nem tudom merre induljak és kihez fordulhatnék aki meg is ért engem,vagy minket.Évek óta olvasgatom ezzel a témával kapcsolatos írásokat és bejegyzéseket,most mégis úgy döntöttem megírom a mi életünket.Aki ilyen gyermeket nevel az tudja,hogy milyen nehéz minden nap felkelni és milyen megkönnyebbülés este lefeküdni.Talán itt kiírhatom magamból a gondolataimat és az érzéseimet,amit minden édesanya átél egy ilyen mozgékony gyermek mellett.


Panaszmentes terhesség után időre született meg Dávidka,akit mi csak Dábi-nak becézünk.A legjobb kisbaba volt a világon.Furcsa volt,de az első hetekben Ő soha nem sírt,viszont rengeteget evett.Gyorsan fejlődött,nem mászott,10 hónaposan már ment,1 éves sem volt,de már folyékonyan beszélt.2 évesen bölcsödébe adtam ahová elég könnyen beszokott,pedig nagyon anyás volt.Eleinte a bölcsis nénik nagyon dicsérték,hogy milyen okos kisfiú,2-szer mondanak el neki egy verset vagy mondókát és Ő már tudja.Majd egy napon mentem érte a bölcsibe és akisfiam dadogott!!Nem értettem,de a bölcsis nénik sem.Ebéd után lefektették aludni és így kelt fel.Értetlenül álltam a dolog előtt,de egy hét múlva magától elmúlt a dadogása.Eltelt kb.fél év és újra kezdődött.Logopédushoz vittem aki azt mondta ne aggódjak miatta.Nagyon okos kisfiú csak az esze előrébb jár mint a beszéde,ezért belezavarodik a mondandójába és ettől dadog.Aztán újra 1-2 hét után ismét elmúlt,de innentől kezdve nem bírtak vele a bölcsiben.Nem fogadott szót,állandóan mást csinált mint amit kellett volna,rengeteget beszélt és sokat hisztizett.Óvodába került,de ott sem viselkedett jól.Állandóan problémák voltak vele,az óvónőktől mindig csak a sok rosszat hallgattam mikor mentem érte.Nem volt eggyüttműködő,és a maga útját járta.Iskolába kerülés előtt szerettem volna ha marad még 1 évet az oviban,de nem engedték.Minden erejükkel tiltakoztak ez ellen.Azt mondták dávid azért ilyen rossz az oviban mert nagyon okos és ők már nem tudják lekötni.Majd az iskolában jobb helye lesz.Nem lett.Egy rémálom vette kezdetét.