Még mindig tartanak a jó napok.Kedves,szófogadó és segítőkész.Nagyon sok ilyen nap kellene,Ő is megnyugodna,és Én is nyugodtabb lennék.Nagyon rossz mikor megyek dolgozni és 8 órán keresztül azon gondolkodok vajon,hogy viselkedik,mit csinál.Jól van-e,remélem nem esett baja.Állandóan ez a bizonytalanság kikészít.Aztán mikor hazaérek hallom a nagy követ ami leesik a szívemről,hogy minden rendben volt.Vagy éppen felmegy a vérnyomásom 1000-re,mert semmi sem volt rendben.De már alszik és csak nézem azt az édes kis arcocskáját és hallgatom a horkolását.Vagy a könnyes kis szemét,és az arcán az örömöt,hogy hazaértem.Aztán van a 3. verzió is amikor még be se lépek az ajtón és már meg is kapom a magamét.Hol voltál ilyen sokáig?Minek dolgozol mindig?stb.....
Na kanyarodjunk inkább.A malom csatát természetesen Ő nyerte.Ha jó idő lesz kedden elmegyünk fagyizni,ez a nyeremény.Bárcsak maradna ez a jó idő.Mert ha nem kitör a botrány az tuti,mert megígértem,hogy megyünk.Az már úgyis felejtőbe megy,hogy hozzátettem "ha jó idő lessz" kifejezést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése