2010. április 17., szombat

Végre valami

Április 12.-én megjártuk a Megyei Nevelési Tanácsadót.Szerencsém volt,Dábikának rossz napja volt.Csináltak vele egy tesztet ahol kiderült diszkalkuliás.Elküldtek minket a pszichiáter nénihez aki megvizsgálta Dábikát.Mondanom sem kell,egy pillanatra nem tudott nyugton ülni.Állandóan beleszólt a beszélgetésbe,és nem igazán hagyott engem érvényesülni.Mindenhez volt hozzáfűzni valója,és egy percig sem tudott nyugton ülni.Izgett-mozgott majd kijelentette,hogy haladjunk már,menjünk mert neki megáll a szíve annyira fáj az éhségtől.Megjegyzem mielőtt elindultunk akkor evett.Rengeteget eszik.Már arra is gondoltam a kudarcokat és sérelmeket amik érik evéssel vezeti le.
De végre történt valami.Megkaptuk a papírt,amitől talán könnyebbek lesznek neki az iskolában töltött napok.

Sajátos nevelési igényű

Diszkalkulia Matematika osztályzat alól felmentve

Magatartás és figyelemzavar,egyéb mentális zavar.

Most már látom az utat előre.Azt még nem tudom merre vezet,de azt már igen,hogy nem én vagyok a rossz szülő aki elkényeztette és félrenevelte a gyereket.Sőt Ő sem a neveletlen és rossz tanuló gyermek.Nem tehet róla,hogy az érzései össze-vissza kavarognak a fejecskéjében.Na és még jóóó ,hogy nem érti azt a fránya matekot!!!Most kap az iskolában maga mellé egy fejlesztő pedagógust,akit mindig is szerettem volna,de ez a papír nélkül eddig ez nem volt lehetséges.
Következő pontunk a neurológia,ahová május 3.-án megyünk.Ha ott végzünk jön a Vadaskert.Azt még nem tudom mikor fogadnak ott bennünket,de remélem minél előbb.
Megpróbálok mindenről beszámolni,sőt a mindennapjainkat is bejegyezni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése