Fordult a kocka:(

Dábika beindult.Ébredésnél még semmi baja nem volt.Felkelt,mosakodott,felöltözött.Aztán mondtam neki beszéljük meg,hogy lesz délután mert mennek a múzeumba.Akar menni,vagy hazajön tanítás után?Ő nem megy a múzeumba ,de iskolába sem,inkább itthon marad.Mondtam neki,nem maradhatsz itthon,menni kell a suliba,nem tudom már igazolni a napodat,kimerült a 3 napos keretünk.Őt nem érdekli Ő nem megy akkor sem!!!Vissza levetkőzött,visszafeküdt az ágyába.Hiába kérleltem,könyörögtem,már ígértem neki fűt-fát csak keljen,öltözzön már mert lekésik a buszt.Nagy nehezen az utolsó pillanatban felkelt és felöltözött újra.Éppen,hogy elérték a buszt.Az első kört ezzel lefutottuk gondoltam.Mivel megbeszéltük 13 órára megyek érte a suliba,mentem is percre pontosan.Kb. fél óráig kerestük a suliban a biztonsági őrrel.Végre megtaláltam,de Dábika végig ordította nekem az iskola folyosóját.Miért most jöttél??Már rég itt kellett volna legyél!!!Mindig elkésel!!Mindenhol otthagysz engem!!Na és még sorolhatnám....De mindegy,mivel reggel megígértem neki,hogy elmegyünk fagyizni hát elvittem.2 gombóc fagyi és egy kis séta,gondoltam megnyugszik.Hát tévedtem:(
Hazafelé bementünk egy kicsit anyukámhoz.Talán ha 2 perce ott voltunk,de Ő már kiabált.Induljunk hazafelé!!!Nem akarok itt lenni,nem értitek??Azt mondtátok csak benézünk!!Nem akartam anyuékat és a többször szívinfarktusos édesapámat kitenni egy dührohamnak inkább elindultunk haza.Még be se értünk az ajtón,Ő folytatta tovább.Menjünk ki az udvarra!!Csinálj enni mert meghalok éhen!!!Hiába mondtam neki,várj egy pillanatot csak átöltözök,te is öltözz át itthoni ruhába!Nem!!Elegem van belőled!!és csak mondta,mondta.Majd kitalálta,hogy Ő kiköltözik az udvarra és ott fog aludni a hintaágyban,mert Ő nem marad egy fedél alatt velünk!Kihordta a hintaágyra az ágyneműjét,egy pár játékot,a díszpárnáit.Oda hordta a székeket a teraszról,hogy mi még véletlenül se tudjunk leülni.Mikor kérleltük ne vidd el a székeket az nem a fűbe való,úgy elkezdett velünk ordítani teli torokból,hogy szerintem még a másik utcában is hallották.Voltunk mi minden csak jó nem!Mikor lecsendesedett szóltam neki (csak,hogy eltereljem a figyelmét) kész a kaja!Gyere enni,ehetsz a teraszon ha akarsz.Na ez már bűvös mondat volt.Szerintem azt is elfelejtette,hogy még pár másodperccel a kaja előtt patáliázott.Nekiült enni.Jól belakott,én pedig úgy kikészültem,teljesen végem lett.Igaz most sírógörcsöt nem kaptam,de le kellett egy kicsit feküdnöm.Lehet a 4 műszak készít ki ennyire, de lefeküdtem Dábika odabújt hozzám,simogatott,puszilgatott,és újra azaz édes kis pofa volt,és Én úgy bealudtam,mint már régen.Arra ébredtem fel,hogy ott fekszik mellettem és horkol Ő is mint a bunda.Elaludtunk mind a ketten.Szerintem az egész napja ilyen dührohamokkal tarkított lehetett,nagyon elfáradhatott.De aludtunk 3 kemény órát.Hihetetlen,de igaz!!Mikor felébredtem kint már sötét volt.Megvacsiztunk,megfürödtünk,és Dábika már ismét fekszik és alszik.Remélem holnap jobb és szebb napja lesz.

Még mindig........

Még mindig tartanak a jó napok.Kedves,szófogadó és segítőkész.Nagyon sok ilyen nap kellene,Ő is megnyugodna,és Én is nyugodtabb lennék.Nagyon rossz mikor megyek dolgozni és 8 órán keresztül azon gondolkodok vajon,hogy viselkedik,mit csinál.Jól van-e,remélem nem esett baja.Állandóan ez a bizonytalanság kikészít.Aztán mikor hazaérek hallom a nagy követ ami leesik a szívemről,hogy minden rendben volt.Vagy éppen felmegy a vérnyomásom 1000-re,mert semmi sem volt rendben.De már alszik és csak nézem azt az édes kis arcocskáját és hallgatom a horkolását.Vagy a könnyes kis szemét,és az arcán az örömöt,hogy hazaértem.Aztán van a 3. verzió is amikor még be se lépek az ajtón és már meg is kapom a magamét.Hol voltál ilyen sokáig?Minek dolgozol mindig?stb.....

Na kanyarodjunk inkább.A malom csatát természetesen Ő nyerte.Ha jó idő lesz kedden elmegyünk fagyizni,ez a nyeremény.Bárcsak maradna ez a jó idő.Mert ha nem kitör a botrány az tuti,mert megígértem,hogy megyünk.Az már úgyis felejtőbe megy,hogy hozzátettem "ha jó idő lessz" kifejezést.