A tanító néni rögtön azzal fogadott,hogy Dávidka nem hajlandó megírni a házi feladatot,úgy döntött,inkább a többieket szórakoztatja.Gondolom így telt neki az egész napja.Majd közölte velem,hogy 3.-án mennek osztály kirándulásra,és jó lenne ha valaki elkísérné Dávidkát a családból.Teljesen letörtem.4 műszakban dolgozom,éppen éjszakás leszek,4.-én visszük pszichiáterhez is.Ha 3.-án elmegyek vele az osztály kirándulásra valószínű 3 napot alvás nélkül töltenék el.Nem bírok elmenni,de akkor Dávidka sem tud??Hát ez majd kiderül,kíváncsi leszek.
Na végezvén az iskolában,hazafelé úton bementünk a boltba bevásárolni.Dábika kitalálta Ő jég krémet szeretne,mondtam ok,mindjárt veszünk.Megjegyzem még 2 sorral arrébb voltunk.Mivel megengedtem Ő rohant is,hogy kiválassza.a kezében a jég krémmel mutogatott,hogy ezt!Dábika várjál mindjárt odamegyünk,csak mutogatott,VÁRJ!Mindjárt megyünk!- mondom neki.Erre nem megsértődött!Visszatette a jég krémet neki most már nem kell!Jó akkor csak 3-at veszek.Vivikének,Zolinak és magamnak.Nem is érdekelte csak duzzogott meg puffogott magában.Odamegyünk a pénztárhoz erre elszaladt.Na elment jég krémért,de most mikor már a pénztárnál vagyunk??Ezt nem hiszem el!!Éppen,hogy visszaért,hozott magának is egyet.Zoli mondja neki -Na mi van csak nem meggondoltad magad??Erre nem megint megsértődött??Legalább vagy 6-an álltak mögöttünk,Ő erre rákezdett,hogy akkor visszaviszi,mert neki nem lehet semmit,stb....Alig bírtuk lefogni.Na itt már azt gondoltam végem van,betelt a pohár.De nem.Hazaértünk és folytatódott.Hol az ennivalón vitázott,hol csak belénk kötött.Szó szerint mindenben hibát keresett és talált.Az idegeim felmondták a szolgálatot.2 hete szó szerint csak ez megy.Már néha nincs erőm könyörögni,megnyugtatóan szépen beszélni,figyelmét elterelni.Huzamosabb idő után már nem tud az ember összpontosítani,és nem képes eltűrni mindent.Szó szerint rosszul lettem.Lefeküdtem az ágyra,de már sírni sem volt erőm.Csak feküdtem és bámultam magam elé.Erre bejött a szobába,lefeküdt mellém és szépen csendesen kérdezgette:
-Anya mi baj van?Beteg vagy?
-NEM!Hadj egy kicsit nyugodtan feküdni!
-De anya ugye nem vagy halálos beteg?Ugye nem fogsz meghalni?Ugye nincs nagy baj?
-Nem vagyok beteg csak fáj egy kicsit a fejem!
-Akkor jó!De ugye szeretsz engem?Ugye nagyon szeretsz?
Na ekkor már a könnyeimet nyeltem.Olyan halkan és megnyugtatóan beszélt,de éreztem,hogy fél.Rettenetes volt.
-Igen nagyon szeretlek,csak légy egy kicsit nyugton most!
-Jó.Akkor aludjunk egy kicsit és simogassál!
Letette a vállamra a kis fejecskéjét és simogatni kellett.Fáradt volt.Gondolhattam volna!De nem jutott eszembe olyan mérges voltam.Ha kötözködős kedvében van,vagy éppen szaladgál össze vissza,már rájöttem nagyon fáradt.De ez akkor és ott nem jutott eszembe.
Június 4.-én megyünk pszichiátriai kontroll vizsgálatra,remélem most már minden sínen lesz.Aggódok nagyon,mert a helyzet csak romlik és nem javul.Ráadásul mi sem bírjuk sokáig cérnával már!Jó lenne valami kapaszkodó,vagy néhány nyugodt nap.Úgy érzem most nagyon bele vagyok fáradva ebbe az egészbe.
