Végre valami

Április 12.-én megjártuk a Megyei Nevelési Tanácsadót.Szerencsém volt,Dábikának rossz napja volt.Csináltak vele egy tesztet ahol kiderült diszkalkuliás.Elküldtek minket a pszichiáter nénihez aki megvizsgálta Dábikát.Mondanom sem kell,egy pillanatra nem tudott nyugton ülni.Állandóan beleszólt a beszélgetésbe,és nem igazán hagyott engem érvényesülni.Mindenhez volt hozzáfűzni valója,és egy percig sem tudott nyugton ülni.Izgett-mozgott majd kijelentette,hogy haladjunk már,menjünk mert neki megáll a szíve annyira fáj az éhségtől.Megjegyzem mielőtt elindultunk akkor evett.Rengeteget eszik.Már arra is gondoltam a kudarcokat és sérelmeket amik érik evéssel vezeti le.
De végre történt valami.Megkaptuk a papírt,amitől talán könnyebbek lesznek neki az iskolában töltött napok.

Sajátos nevelési igényű

Diszkalkulia Matematika osztályzat alól felmentve

Magatartás és figyelemzavar,egyéb mentális zavar.

Most már látom az utat előre.Azt még nem tudom merre vezet,de azt már igen,hogy nem én vagyok a rossz szülő aki elkényeztette és félrenevelte a gyereket.Sőt Ő sem a neveletlen és rossz tanuló gyermek.Nem tehet róla,hogy az érzései össze-vissza kavarognak a fejecskéjében.Na és még jóóó ,hogy nem érti azt a fránya matekot!!!Most kap az iskolában maga mellé egy fejlesztő pedagógust,akit mindig is szerettem volna,de ez a papír nélkül eddig ez nem volt lehetséges.
Következő pontunk a neurológia,ahová május 3.-án megyünk.Ha ott végzünk jön a Vadaskert.Azt még nem tudom mikor fogadnak ott bennünket,de remélem minél előbb.
Megpróbálok mindenről beszámolni,sőt a mindennapjainkat is bejegyezni.

Az iskola 2.

Miután Dábikának ismételnie kell a 2. osztályt,és így új tanító nénihez,és új osztályba is kerülünk,eldöntöttem valamit tennem kell.Nem akartam,hogy megbélyegezve és tipikus neveletlen gyerekként és rossz tanulóként kezdje az új évet.Bejelentkeztem a Heim Pál gyermekpszichiátria egyik orvosához.Nagyon kedvesen és segítőkészen várt minket.Megkérdezte miért jöttünk hozzá,kikérdezett a terhességemtől fogva mindenről.Engem hallgatott és velem beszélt,Dábikát pedig figyelte.Dábinak éppen "rossz" napja volt,egy percig sem tudott nyugton maradni.Izgett-mozgott,állandóan közbeszólt.A doki azt mondta hiperaktív a gyerek,de még néhány tesztet meg kell csinálnunk.Amikor tesztelésre mentünk,Dábikának éppen "jó" napjai voltak,ezért csak a tanulási zavart állapították meg,de javasolták kérjem a Megyei Nevelési Tanácsadó kivizsgálását,majd később egy teljes kivizsgálást a Vadaskertbe.
Mikor megkezdődött az iskola Én már orvosi papírral a kezemben mutatkoztam be,és mutattam be Dábit az új tanító néninek.Megkértem figyelje őt és később írjon véleményt a gyerekről,és kérjen időpontot nekünk a M.N.T.-ba.A tanító néni nagyon készséges volt velünk és megértő is.Figyelte Dábikát és a segítségére volt ahol tudott.De Dábinak nem igazán volt ez sem jó.Az iskolai eredményei jobbak mint a tavalyi évben voltak,de a magatartási problémái még súlyosabbak lettek.Nem csak az iskolában itthon is.Iszonyatosan önfejű,csak azt lehet csinálni amit Őakar és akkor amikor Ő akarja.Ha nem így van naponta többször dühkitörései vannak,és állandóan azt érezteti velünk,hogy mindenről mi tehetünk.Már megfigyeltem ,vannak "rossz napjai" és vannak "jó napjai".Attól függ reggel,hogy ébred fel.Ha éppen "rossz napja" van már az ágyban elkezdi a hisztit.
-Miért most keltettél fel?
-Nem kelek fel!Nem megyek iskolába!
-Nem öltözök!
Tiszta rémálom amíg elindulnak a nővérével az iskolába.
Ha pedig hazajön kezdődik minden előlről.Rengeteg mesélni valója van.Amíg el nem alszik be nem áll a szája.Nem is értem ,hogy nem szárad ki ennyi beszédtől?Közben izeg mozog,segít takarítani,de ez is mindig rosszul sül el.Mert éppen a lábam alatt van és nekimegyek.Vagy kiesik a pohár a kezéből.vagy éppen szomjas és a pohár mellé önti az üdítőt.De mire azt feltakarítom már szétrámolta a nappalit.Aztán a szobájából vesz elő mindenféle dolgot.De mire előszedi és kihozza már nem is érdekli.Mindent letesz ott ahol ő éppen megáll,és ott is hadja már megy is tovább.Hiába mondom neki pakold vissza,mintha a falnak beszélnék.Állandó vita van ebből,aztán a vitából hiszti.Ha fáradt vagyok és nem tudok kellőn figyelni jön a dühroham.Mert őt mindig ugráltatjuk és neki állandóan pakolni kell.A legjobb mondata :De anya!!Ekkora munkát!?Ezen mindig elmosolyodok.
De azért vannak jó napok is.Akkor Ő a legédesebb és leg szeretnivalóbb kis srác a világon!Olvasgat ha van kedve,vagy szépen nézi a mesét.Odajön beszélgetünk,olyan dolgokról beszél amiről álmomban sem gondoltam,hogy Ő ezt tudja.
Vannak érdeklődési körei is.Az állatokat nagyon szereti,pl. tehén és disznó.Csak ezeket a játékokat lehet neki megvenni.Habár most jött egy új ötlete,varázsló lesz.Minden ezzel kapcsolatos dolgot megnéz és elolvastatja velem.Tehát megvettük neki az új szerzeményt egy varázsdobozt.1 hete van meg,de már a fele hiányzik.Talán egyszer csak megtanulja,hogy vigyázni kell a dolgaira.Talán.....

Az iskola

Megkezdődött a várva várt iskola.Dábinak elég könnyen ment a beilleszkedés,kedves,aranyos,segítőkész kisfiúnak ábrázolta a tanító néni az első napokban.Aztán fordult a kocka,zavarta a társait ,zavarta az órát.Nem lehetett neki parancsolni.A betűket nagyon nehezen tanulta,összekeverte vagy elfelejtette.Minden napos beszélgetőtárs voltam a tanító néninél.Hol ez volt rá a panasz,hol az.Minden napra volt valami.Eggyik nap azzal fogadott a tanító néni,hogy kértek időpontot a Megyei Nevelési Központtól és vigyem el Dábikát egy vizsgálatra.Elvittem,ott azt mondták,hogy diszlexia,diszgráfia és diszkalkulia veszélyeztetett,nem sajátos nevelési igényű ezért hordjam a területileg illetékes nevelési tanácsadóba.Ha nem javul,vagy esetleg rosszabbodik akkor kérjek újabb időpontot és vigyem vissza.
Otthagytam a munkahelyem,kivettem a napköziből,itthon velem hátha jobban tanul.Közben hetente egyszer elhordtam a nevelési tanácsadóba is.Kértem ott pszichológus segítségét is,aki az első meghallgatás után,ahol szó szerint elsírtam az összes dolgot ami hirtelen eszembe jutott, azt mondta,hogy inkább nekem kellene egy pszichológust keresnem mert ki vagyok idegileg.Pszichológus kilőve.Mivel itthon maradtam és segítettem Dábinak tanulni kipipálhattuk az első osztályt.De nekem vissza kellett menni dolgozni.
A 2.évfolyam ezután ismételten rémálom lett.A tanító néni elkönyvelte Dábit mint rossz tanuló,neveletlen gyerek.Nem tanult,nem tudott az órákon figyelni.Zavarta az órát és piszkálta a társait.Nem volt egy barátja sem.A leckét nagyon ritkán írta meg a napköziben,ha meg nem írta meg fel sem jegyezte.Sokszor nem volt kész a házifeladata.Mindenét elhagyta,összefirkálta mert "Ő unatkozott".A nevelési t.-ba is jártunk hetente egyszer ahol jól érezte magát,mert csak vele foglalkoztak.Sokszor jártam be én is a fejlesztő néniéhez beszélgetni.Nagyon kedvelte Dábikát és azt mondta kettős helyzetben,vagyis nála nincsen semmi gond vele.Mikor felhoztam neki,hogy gondolkodom egy pszichológusi vizsgálaton minden áron le akart beszélni róla.Mert Dábikával nincsen semmi baj.Mondtuk neki a párommal felvesszük 1 napját videóra és megnézheti milyen amikor "nincs jó" napja.Már szó szerint kezdtem azt érezni,tényleg én vagyok a rossz anya,aki nem jól neveli a gyereket és mindent megenged neki.
2. osztály év közepétől Dábika már nem akart iskolába járni.Az osztálytársai csúfolták,a tanító néni pedig ki nem állhatta.ezt le merem így írni,sőtt példát is tudok mondani.Nem mehetett osztálykirándulásra,mert rosszul viselkedett órán.A napközis tanárnéni beteg lett,jött helyette egy új,akinek így mutatták be Dábit :Ő R.Dávid akit levegőnek nézünk!! Na persze sorolhatnám még,de nem teszem szerintem ennyi is elég volt.Persze év végére teljesen elment a kedve a tanulástól.Év végi felmérőn az első osztályos tananyagot sem teljesítette.Tanári behívás után szülői kérésre megismétli a 2. osztályt.

Bemutatkozunk

Kriszti vagyok,egy 9 éves hiperaktív kisfiú Dávid édesanyja.Tudom,hogy nem vagyok egyedül ezzel a mások által "problémának " nevezett dologgal.de sokszor mégis úgy érzem teljesen magamra vagyok maradva.Nem tudom merre induljak és kihez fordulhatnék aki meg is ért engem,vagy minket.Évek óta olvasgatom ezzel a témával kapcsolatos írásokat és bejegyzéseket,most mégis úgy döntöttem megírom a mi életünket.Aki ilyen gyermeket nevel az tudja,hogy milyen nehéz minden nap felkelni és milyen megkönnyebbülés este lefeküdni.Talán itt kiírhatom magamból a gondolataimat és az érzéseimet,amit minden édesanya átél egy ilyen mozgékony gyermek mellett.


Panaszmentes terhesség után időre született meg Dávidka,akit mi csak Dábi-nak becézünk.A legjobb kisbaba volt a világon.Furcsa volt,de az első hetekben Ő soha nem sírt,viszont rengeteget evett.Gyorsan fejlődött,nem mászott,10 hónaposan már ment,1 éves sem volt,de már folyékonyan beszélt.2 évesen bölcsödébe adtam ahová elég könnyen beszokott,pedig nagyon anyás volt.Eleinte a bölcsis nénik nagyon dicsérték,hogy milyen okos kisfiú,2-szer mondanak el neki egy verset vagy mondókát és Ő már tudja.Majd egy napon mentem érte a bölcsibe és akisfiam dadogott!!Nem értettem,de a bölcsis nénik sem.Ebéd után lefektették aludni és így kelt fel.Értetlenül álltam a dolog előtt,de egy hét múlva magától elmúlt a dadogása.Eltelt kb.fél év és újra kezdődött.Logopédushoz vittem aki azt mondta ne aggódjak miatta.Nagyon okos kisfiú csak az esze előrébb jár mint a beszéde,ezért belezavarodik a mondandójába és ettől dadog.Aztán újra 1-2 hét után ismét elmúlt,de innentől kezdve nem bírtak vele a bölcsiben.Nem fogadott szót,állandóan mást csinált mint amit kellett volna,rengeteget beszélt és sokat hisztizett.Óvodába került,de ott sem viselkedett jól.Állandóan problémák voltak vele,az óvónőktől mindig csak a sok rosszat hallgattam mikor mentem érte.Nem volt eggyüttműködő,és a maga útját járta.Iskolába kerülés előtt szerettem volna ha marad még 1 évet az oviban,de nem engedték.Minden erejükkel tiltakoztak ez ellen.Azt mondták dávid azért ilyen rossz az oviban mert nagyon okos és ők már nem tudják lekötni.Majd az iskolában jobb helye lesz.Nem lett.Egy rémálom vette kezdetét.