Tök jó napok vannak mögöttünk.Dávidka lelkesen készül az anyák napi ünnepségre.Énekel és szépen tanulgatja a verset amit mondania kell.Nekem pedig lett egy szuper ötletem ami teljesen bevált nála.Minden nap amikor hazajön,pihen egy kicsit (na ez nála annyit tesz,hogy darabokra szedi a szobáját)közben én elintézem a dolgomat,majd ha végeztem malmozunk.Napi malom csatát vívunk,majd vasárnap pedig szuperdöntő lesz(igaz ezt Ő találta ki,de én lelkesen belementem).Ő vezeti papíron ki mikor nyert és veszített.Nagyon tetszik neki.Minden nap 3 csata van,igaz ez nálunk 1 óráig tart.Ha végzünk matekozunk,és örömmel csinálja!!!!!!Eddig hallani sem akart a gyakorlásról,csak amikor Ő akart,az pedig nagyon ritkán van.Így tök nyugton tudom tartani és ez most nagyon jóó!Tudom az is közrejátszik,hogy most tök jó napjai vannak.Azt is tudom ha rossz napjai lesznek ez nem fog segíteni,de hátha!!Vagy esetleg hátha ki tudom tolni egy kicsit a jó napokat.De jó lenne!!!!Nekem is és neki is.Csak most attól parázok,hogy mikor megyünk a neurológiára pont akkor lesznek rossz napok.Akkor pedig a 3 nap kórházban tartózkodás maga lesz a pokol,nekünk is,és az ott dolgozóknak is.:(
Jó lenne már túl lenni rajta.Akkor már egy lépéssel közelebb lennénk a Vadaskerthez.Már napok óta adagolom neki,hogy megyünk és mi lesz ott,mire számítson.Megrögzötten retteg a kórháztól,orvosoktól.Vért venni tőle tiszta katsztrófa.De most mondtam neki ilyen biztosan nem lesz,legalábbis remélem!!Ott leszek vele Én is,mert ettől is fél,hogy otthagyom.Pedig,dehogyis hagynám 1 napig is magára!!Iszonyatos szüksége van rám,és ezt Én is tudom,és be is tartom:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése