Dávidka érzései

A lelkébe nem látok bele,de sokszor látom rajta,hogy szomorú vagy bánatos.Sokkal erősebb érzelemmel él meg dolgokat,mint más gyermek.

Mindig érezteti és ki is mondja amit gondol.Rögtön és úgy ahogy gondolja.Nem ismeri azt a szót,hogy nincs,vagy nem lehet.Neki mindent meg lehet csinálnia.Nem érdeklik a következmények,sőtt az sem ha valakit iszonyatosan megbánt.Később persze elgondolkodik,de nem igazán mutatja,hogy megbánta amit tett vagy mondott.Ez itthoni életében úgy történik,hogy elkezd engem szekálni.Elmegy a végsőkig.Hisztivel és kiabálással is próbálkozik.Ha már látja rajtam véges a türelmem megy a páromhoz.Ő elég hamar kiakad,de Dávid elégedetten folytatja tovább a nővérével.Ha már Őis sírva jön hozzám,hogy Dábi piszkálja és nem hadja tanulni,ismét kezdi velem.Ez így megy mindaddig amíg el nem éri azt,hogy mindenki tökre be van már gurulva rá,Ő pedig csak nevet rajtunk.Majd elvonul és pár percet csendes magányban tölt el.Szerintem ekkor gondolkodik.Megbánja ő a dolgokat,de senkinek nem mutatja ki.Ha bemegyek hozzá a szobájába látom rajta,hogy szomorú.Megkérdezem tőle:
-Dábika miért vagy ilyen rossz?Miért kell mindenkivel összevesszél?
-Nem tudom.-és megrándítja a vállát,majd lehajtja a fejét.
Látom,hogy szenved,és nem érti mi történt vele.Pedig ő csak beszélgetni,vagy játszani akart.Vagy éppen csak azt,hogy valaki foglalkozzon vele.De mindig rosszul sül el.Van amikor szépen megnyugszik,de van amikor dührohammá változik az egész.Ilyenkor jön az,hogy őt senki nem szereti,és,hogy minek szültem meg.És még ami egy anyának a legrosszabb amikor azt mondja "Bárcsak meghalnék!!"Ilyenkor úgy érzem a szívem szakad meg.Látom rajta jár a kis agyacskája,össze van zavarodva.Nem érti mi folyik körülötte.Járkál fel -alá,kiabál,és csak mondja-mondja!!Alig bírom megnyugtatni.
Az iskolában zavarja az órát,mert éppen eszébe jutott,hogy Ő mennyire szereti a tanító nénit és kimegy megpuszilni.Vagy éppen itthon történt valami,amit muszáj az óra közepén elmesélni.Sokszor,hogy figyeljenek rá lelöki a tolltartót,vagy éppen elszakítja a füzetét.Sorozatban kapja a kis 1-ket mert nincs betéve a felszerelése.Pedig be van rakva neki,hisz minden nap átnézem a táskáját.De ő nem találja.Ha úgy van kedve azért sem veszi elő,mert neki nincs kedve tanulni.A ceruzáit napi szinten elveszíti.Szines ceruzát év eleje óta kb 10 csomaggal vettem már neki.Grafit ceruzát már nem is számolom.Viszont a takarító néninek szivesen segít takarítani,virágokat locsolni.Igaz ez itthon is jellemző rá.Mosogatás,söprögetés,felmosás,na ezt nem kell neki kétszer mondani.De ha azt mondom neki légyszives pakolj össze a szobádban:
-Hűű anya!Ekkora munkát!-és már csak azért sem csinálja.Teljes káosz van bent.Néha megunom és összepakolok.
Nagyon kevés barátja van,ha van is a nevük és személyük gyakran változik.Mindig vezető szerepet tölt be.Az lehet amit Ő akar.Ezt sajnos sok gyermek nem nézi jó szemmel.Elfordulnak tőle.Ha fel akarja hívni magára a figyelmet képes nevetség tárgyává is válni,csak,hogy észrevegyék.Itt van,hát mindenki rá figyeljen!!!
Ha idegennel találkozik itthon,azaz első,hogy teszteli.Csak beszél és beszél hozzá.Ha mosolyogva meghallgatják,és jön a bűvös szó "de édes!!" akkor Dábi rögtön a szívébe zárja azt a valakit.Képes egy emberhez a végtelenségig ragaszkodni.Iszonyatos erejű szeretetet képes adni magából.Viszont Ő is nagyon igényli mások szeretetét.
Általában a nővérével jönnek haza az iskolából busszal,de van,hogy mi megyünk érte autóval.Iszonyatosan fáradt ekkor már.De 10-15 perc pihenés és újra a toppon van.
Hogy mit érezhet belül ez a kicsi fiúcska sokszor nem tudom,de mint anya érzem az érzelmeit.Most már valamennyire tudom mikor milyen érzést mi követ.Próbálom a helyzetet jobbá tenni neki,és szeretném ha jobban érezné magát Ő is a nehezebb napokon.Rettenetesen szeretem!!!!