Jó napok

Tök jó napok vannak mögöttünk.Dávidka lelkesen készül az anyák napi ünnepségre.Énekel és szépen tanulgatja a verset amit mondania kell.Nekem pedig lett egy szuper ötletem ami teljesen bevált nála.Minden nap amikor hazajön,pihen egy kicsit (na ez nála annyit tesz,hogy darabokra szedi a szobáját)közben én elintézem a dolgomat,majd ha végeztem malmozunk.Napi malom csatát vívunk,majd vasárnap pedig szuperdöntő lesz(igaz ezt Ő találta ki,de én lelkesen belementem).Ő vezeti papíron ki mikor nyert és veszített.Nagyon tetszik neki.Minden nap 3 csata van,igaz ez nálunk 1 óráig tart.Ha végzünk matekozunk,és örömmel csinálja!!!!!!Eddig hallani sem akart a gyakorlásról,csak amikor Ő akart,az pedig nagyon ritkán van.Így tök nyugton tudom tartani és ez most nagyon jóó!Tudom az is közrejátszik,hogy most tök jó napjai vannak.Azt is tudom ha rossz napjai lesznek ez nem fog segíteni,de hátha!!Vagy esetleg hátha ki tudom tolni egy kicsit a jó napokat.De jó lenne!!!!Nekem is és neki is.Csak most attól parázok,hogy mikor megyünk a neurológiára pont akkor lesznek rossz napok.Akkor pedig a 3 nap kórházban tartózkodás maga lesz a pokol,nekünk is,és az ott dolgozóknak is.:(

Jó lenne már túl lenni rajta.Akkor már egy lépéssel közelebb lennénk a Vadaskerthez.Már napok óta adagolom neki,hogy megyünk és mi lesz ott,mire számítson.Megrögzötten retteg a kórháztól,orvosoktól.Vért venni tőle tiszta katsztrófa.De most mondtam neki ilyen biztosan nem lesz,legalábbis remélem!!Ott leszek vele Én is,mert ettől is fél,hogy otthagyom.Pedig,dehogyis hagynám 1 napig is magára!!Iszonyatos szüksége van rám,és ezt Én is tudom,és be is tartom:)

Dávidka érzései

A lelkébe nem látok bele,de sokszor látom rajta,hogy szomorú vagy bánatos.Sokkal erősebb érzelemmel él meg dolgokat,mint más gyermek.

Mindig érezteti és ki is mondja amit gondol.Rögtön és úgy ahogy gondolja.Nem ismeri azt a szót,hogy nincs,vagy nem lehet.Neki mindent meg lehet csinálnia.Nem érdeklik a következmények,sőtt az sem ha valakit iszonyatosan megbánt.Később persze elgondolkodik,de nem igazán mutatja,hogy megbánta amit tett vagy mondott.Ez itthoni életében úgy történik,hogy elkezd engem szekálni.Elmegy a végsőkig.Hisztivel és kiabálással is próbálkozik.Ha már látja rajtam véges a türelmem megy a páromhoz.Ő elég hamar kiakad,de Dávid elégedetten folytatja tovább a nővérével.Ha már Őis sírva jön hozzám,hogy Dábi piszkálja és nem hadja tanulni,ismét kezdi velem.Ez így megy mindaddig amíg el nem éri azt,hogy mindenki tökre be van már gurulva rá,Ő pedig csak nevet rajtunk.Majd elvonul és pár percet csendes magányban tölt el.Szerintem ekkor gondolkodik.Megbánja ő a dolgokat,de senkinek nem mutatja ki.Ha bemegyek hozzá a szobájába látom rajta,hogy szomorú.Megkérdezem tőle:
-Dábika miért vagy ilyen rossz?Miért kell mindenkivel összevesszél?
-Nem tudom.-és megrándítja a vállát,majd lehajtja a fejét.
Látom,hogy szenved,és nem érti mi történt vele.Pedig ő csak beszélgetni,vagy játszani akart.Vagy éppen csak azt,hogy valaki foglalkozzon vele.De mindig rosszul sül el.Van amikor szépen megnyugszik,de van amikor dührohammá változik az egész.Ilyenkor jön az,hogy őt senki nem szereti,és,hogy minek szültem meg.És még ami egy anyának a legrosszabb amikor azt mondja "Bárcsak meghalnék!!"Ilyenkor úgy érzem a szívem szakad meg.Látom rajta jár a kis agyacskája,össze van zavarodva.Nem érti mi folyik körülötte.Járkál fel -alá,kiabál,és csak mondja-mondja!!Alig bírom megnyugtatni.
Az iskolában zavarja az órát,mert éppen eszébe jutott,hogy Ő mennyire szereti a tanító nénit és kimegy megpuszilni.Vagy éppen itthon történt valami,amit muszáj az óra közepén elmesélni.Sokszor,hogy figyeljenek rá lelöki a tolltartót,vagy éppen elszakítja a füzetét.Sorozatban kapja a kis 1-ket mert nincs betéve a felszerelése.Pedig be van rakva neki,hisz minden nap átnézem a táskáját.De ő nem találja.Ha úgy van kedve azért sem veszi elő,mert neki nincs kedve tanulni.A ceruzáit napi szinten elveszíti.Szines ceruzát év eleje óta kb 10 csomaggal vettem már neki.Grafit ceruzát már nem is számolom.Viszont a takarító néninek szivesen segít takarítani,virágokat locsolni.Igaz ez itthon is jellemző rá.Mosogatás,söprögetés,felmosás,na ezt nem kell neki kétszer mondani.De ha azt mondom neki légyszives pakolj össze a szobádban:
-Hűű anya!Ekkora munkát!-és már csak azért sem csinálja.Teljes káosz van bent.Néha megunom és összepakolok.
Nagyon kevés barátja van,ha van is a nevük és személyük gyakran változik.Mindig vezető szerepet tölt be.Az lehet amit Ő akar.Ezt sajnos sok gyermek nem nézi jó szemmel.Elfordulnak tőle.Ha fel akarja hívni magára a figyelmet képes nevetség tárgyává is válni,csak,hogy észrevegyék.Itt van,hát mindenki rá figyeljen!!!
Ha idegennel találkozik itthon,azaz első,hogy teszteli.Csak beszél és beszél hozzá.Ha mosolyogva meghallgatják,és jön a bűvös szó "de édes!!" akkor Dábi rögtön a szívébe zárja azt a valakit.Képes egy emberhez a végtelenségig ragaszkodni.Iszonyatos erejű szeretetet képes adni magából.Viszont Ő is nagyon igényli mások szeretetét.
Általában a nővérével jönnek haza az iskolából busszal,de van,hogy mi megyünk érte autóval.Iszonyatosan fáradt ekkor már.De 10-15 perc pihenés és újra a toppon van.
Hogy mit érezhet belül ez a kicsi fiúcska sokszor nem tudom,de mint anya érzem az érzelmeit.Most már valamennyire tudom mikor milyen érzést mi követ.Próbálom a helyzetet jobbá tenni neki,és szeretném ha jobban érezné magát Ő is a nehezebb napokon.Rettenetesen szeretem!!!!

Érzés dalban

Én nem születtem varázslónak, csodát tenni nem tudok,
És azt hiszem, már észrevetted, a jó tündér sem én vagyok.
De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.

Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod,
Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot?
Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen?
Mit tehetnék, áruld el nekem.

Nincsen varázspálcám, mellyel bármit eltüntethetek
És annyi minden van jelen, mit megszüntetni nem lehet
De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.

Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod,
Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot?
Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen?
Mit tehetnék, áruld el nekem.

Nincsen hétmérföldes csizmám, nincsen varázsköpenyem
Hogy holnapra már máshol leszünk, sajnos, nem ígérhetem.
De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.

Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod,
Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot?
Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen?

Mit tehetnék, áruld el nekem.

Az édesanya érzései

Talán ezt a legnehezebb megfogalmazni.Mit érzek?Ez mindig ingadozó.Sokszor érzem reménytelennek a dolgokat,van amikor nem tudom kezelni a dühkitöréseket,és van amikor egyszerűen bezárkóznék valahová és csak sírnék.Ránézek arra az édes kis duci arcocskájára és elönti a szívemet a szeretet.Próbálok vele nyugodt hangon és megnyugtatóan beszélni,próbálok szép szavakkal,és van hogy kérlelően.Ha olyanja van mindennek lehord.Szerinte én tehetek minden bajáról,és minden én miattam van.Miattam öntötte ki az üdítőt,vagy ejtette le a tányért.Ha elesik az is én miattam történt.Vagy éppen akivel van,vagy aki a legközelebb van hozzá.Ilyenkor akkora patáliát csap,hogy szerintem még az utca végén is hallják a szomszédok.Én pedig szégyenkezek és legszivesebben a föld alá süllyednék.Úgy ordít és kiabál mint akit éppen ölnek,és alig bírom megnyugtatni.Általában a leghatásosabb a figyelme elterelése.Ilyenkor kitalálok valamit amit csak mi ketten tudunk megcsinálni,vagy ami a legjobban érdekli.Rengeteget kell hozzá beszélni,nagyon sok odafigyelést és szeretetet igényel.Szó szerint napi 24 órából 30-at.Egy pillanatra nem lehet magára hagyni.Vagy azért mert hiányol,vagy azért mert biztosan valami rosszat csinál.Teljes embert igényel,de főleg engem.Bárhová megyek a házon belül azt be kell jelentenem.Ha wc-re megyek is szólnom kell neki,majd az ajtó előtt várakozik bekiabálva mikor végzel már?,mindezt topogva és az ajtón kopogva.Ha fürdök ugyanez a helyzet.Retteg attól,hogy elveszít,hogy velem valami baj történik.Ennek a félelmének minden nap hangot ad.Minden nap elmondja nekem,és nekem minden nap el kell neki magyarázzam,hogy én sohasem fogom Őt elhagyni.Mindig mellette leszek történjen bármi.Nagyon nehéznek és fárasztónak hatnak a napok,de nagy szerencsém van mert általában 20 óra felé már elalszik.De csak úgy ha ott vagyok a közelében,látó-halló távolságon belül.A szobáink egymás mellett vannak,és az ágyaink között is csak a fal van.Ha úgy érzi nem vagyok sehol csak átkopog a falon,én pedig vissza.Ez általában megnyugtatja,kivétel mikor fel is kel és meg is néz biztosan én kopogtam-e.Minden nap be kell számolnom mikor megyek dolgozni,mert még ha rossz is neki,hogy nem vagyok vele itthon,de ezt mindig tudni akarja.Ez a nagyfokú kötődés még nehezebbé teszi a mindennapokat.Én nem tehetem meg,hogy elvonulok a barátnőimhez egy kicsit,főleg nem nélküle.Habár igaz nincsenek is barátnőim.Ha mégis akad beszélgetőtársam aki eljön,mi akkor sem tudunk beszélgetni.Mert Dávidka produkcióba lép.Ének tudását mutatja,vagy éppen a játékait hordja ki sorban egymás után.Ha látja érdeklődnek iránta akkor kézen is fogja a kedves vendéget és bezárkózik vele a szobájába.Így hát ha valaki el is jönne hozzám,ezt inkább akkor teszik mikor tudják iskola van.Nincsenek barátaink,és jóformán senki aki örömmel jönne hozzánk,így mi sem igazán megyünk senkihez.Ha van egy kis időnk amikor nincs itthon Dávidka akkor inkább bezárkózunk és élvezzük a csendet és a nyugalmat.Feltöltődünk,és várjuk az iskolából hazajövő rosszcsontot,aki ki tudja éppen milyen passzban libben be az ajtón.