Az iskola

Megkezdődött a várva várt iskola.Dábinak elég könnyen ment a beilleszkedés,kedves,aranyos,segítőkész kisfiúnak ábrázolta a tanító néni az első napokban.Aztán fordult a kocka,zavarta a társait ,zavarta az órát.Nem lehetett neki parancsolni.A betűket nagyon nehezen tanulta,összekeverte vagy elfelejtette.Minden napos beszélgetőtárs voltam a tanító néninél.Hol ez volt rá a panasz,hol az.Minden napra volt valami.Eggyik nap azzal fogadott a tanító néni,hogy kértek időpontot a Megyei Nevelési Központtól és vigyem el Dábikát egy vizsgálatra.Elvittem,ott azt mondták,hogy diszlexia,diszgráfia és diszkalkulia veszélyeztetett,nem sajátos nevelési igényű ezért hordjam a területileg illetékes nevelési tanácsadóba.Ha nem javul,vagy esetleg rosszabbodik akkor kérjek újabb időpontot és vigyem vissza.
Otthagytam a munkahelyem,kivettem a napköziből,itthon velem hátha jobban tanul.Közben hetente egyszer elhordtam a nevelési tanácsadóba is.Kértem ott pszichológus segítségét is,aki az első meghallgatás után,ahol szó szerint elsírtam az összes dolgot ami hirtelen eszembe jutott, azt mondta,hogy inkább nekem kellene egy pszichológust keresnem mert ki vagyok idegileg.Pszichológus kilőve.Mivel itthon maradtam és segítettem Dábinak tanulni kipipálhattuk az első osztályt.De nekem vissza kellett menni dolgozni.
A 2.évfolyam ezután ismételten rémálom lett.A tanító néni elkönyvelte Dábit mint rossz tanuló,neveletlen gyerek.Nem tanult,nem tudott az órákon figyelni.Zavarta az órát és piszkálta a társait.Nem volt egy barátja sem.A leckét nagyon ritkán írta meg a napköziben,ha meg nem írta meg fel sem jegyezte.Sokszor nem volt kész a házifeladata.Mindenét elhagyta,összefirkálta mert "Ő unatkozott".A nevelési t.-ba is jártunk hetente egyszer ahol jól érezte magát,mert csak vele foglalkoztak.Sokszor jártam be én is a fejlesztő néniéhez beszélgetni.Nagyon kedvelte Dábikát és azt mondta kettős helyzetben,vagyis nála nincsen semmi gond vele.Mikor felhoztam neki,hogy gondolkodom egy pszichológusi vizsgálaton minden áron le akart beszélni róla.Mert Dábikával nincsen semmi baj.Mondtuk neki a párommal felvesszük 1 napját videóra és megnézheti milyen amikor "nincs jó" napja.Már szó szerint kezdtem azt érezni,tényleg én vagyok a rossz anya,aki nem jól neveli a gyereket és mindent megenged neki.
2. osztály év közepétől Dábika már nem akart iskolába járni.Az osztálytársai csúfolták,a tanító néni pedig ki nem állhatta.ezt le merem így írni,sőtt példát is tudok mondani.Nem mehetett osztálykirándulásra,mert rosszul viselkedett órán.A napközis tanárnéni beteg lett,jött helyette egy új,akinek így mutatták be Dábit :Ő R.Dávid akit levegőnek nézünk!! Na persze sorolhatnám még,de nem teszem szerintem ennyi is elég volt.Persze év végére teljesen elment a kedve a tanulástól.Év végi felmérőn az első osztályos tananyagot sem teljesítette.Tanári behívás után szülői kérésre megismétli a 2. osztályt.