Talán ezt a legnehezebb megfogalmazni.Mit érzek?Ez mindig ingadozó.Sokszor érzem reménytelennek a dolgokat,van amikor nem tudom kezelni a dühkitöréseket,és van amikor egyszerűen bezárkóznék valahová és csak sírnék.Ránézek arra az édes kis duci arcocskájára és elönti a szívemet a szeretet.Próbálok vele nyugodt hangon és megnyugtatóan beszélni,próbálok szép szavakkal,és van hogy kérlelően.Ha olyanja van mindennek lehord.Szerinte én tehetek minden bajáról,és minden én miattam van.Miattam öntötte ki az üdítőt,vagy ejtette le a tányért.Ha elesik az is én miattam történt.Vagy éppen akivel van,vagy aki a legközelebb van hozzá.Ilyenkor akkora patáliát csap,hogy szerintem még az utca végén is hallják a szomszédok.Én pedig szégyenkezek és legszivesebben a föld alá süllyednék.Úgy ordít és kiabál mint akit éppen ölnek,és alig bírom megnyugtatni.Általában a leghatásosabb a figyelme elterelése.Ilyenkor kitalálok valamit amit csak mi ketten tudunk megcsinálni,vagy ami a legjobban érdekli.Rengeteget kell hozzá beszélni,nagyon sok odafigyelést és szeretetet igényel.Szó szerint napi 24 órából 30-at.Egy pillanatra nem lehet magára hagyni.Vagy azért mert hiányol,vagy azért mert biztosan valami rosszat csinál.Teljes embert igényel,de főleg engem.Bárhová megyek a házon belül azt be kell jelentenem.Ha wc-re megyek is szólnom kell neki,majd az ajtó előtt várakozik bekiabálva mikor végzel már?,mindezt topogva és az ajtón kopogva.Ha fürdök ugyanez a helyzet.Retteg attól,hogy elveszít,hogy velem valami baj történik.Ennek a félelmének minden nap hangot ad.Minden nap elmondja nekem,és nekem minden nap el kell neki magyarázzam,hogy én sohasem fogom Őt elhagyni.Mindig mellette leszek történjen bármi.Nagyon nehéznek és fárasztónak hatnak a napok,de nagy szerencsém van mert általában 20 óra felé már elalszik.De csak úgy ha ott vagyok a közelében,látó-halló távolságon belül.A szobáink egymás mellett vannak,és az ágyaink között is csak a fal van.Ha úgy érzi nem vagyok sehol csak átkopog a falon,én pedig vissza.Ez általában megnyugtatja,kivétel mikor fel is kel és meg is néz biztosan én kopogtam-e.Minden nap be kell számolnom mikor megyek dolgozni,mert még ha rossz is neki,hogy nem vagyok vele itthon,de ezt mindig tudni akarja.Ez a nagyfokú kötődés még nehezebbé teszi a mindennapokat.Én nem tehetem meg,hogy elvonulok a barátnőimhez egy kicsit,főleg nem nélküle.Habár igaz nincsenek is barátnőim.Ha mégis akad beszélgetőtársam aki eljön,mi akkor sem tudunk beszélgetni.Mert Dávidka produkcióba lép.Ének tudását mutatja,vagy éppen a játékait hordja ki sorban egymás után.Ha látja érdeklődnek iránta akkor kézen is fogja a kedves vendéget és bezárkózik vele a szobájába.Így hát ha valaki el is jönne hozzám,ezt inkább akkor teszik mikor tudják iskola van.Nincsenek barátaink,és jóformán senki aki örömmel jönne hozzánk,így mi sem igazán megyünk senkihez.Ha van egy kis időnk amikor nincs itthon Dávidka akkor inkább bezárkózunk és élvezzük a csendet és a nyugalmat.Feltöltődünk,és várjuk az iskolából hazajövő rosszcsontot,aki ki tudja éppen milyen passzban libben be az ajtón.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése